Talán nem csak a cigány az áldozat !

2011-02-22
MÉG A JÓ ISTEN IS EJTETT NÉHÁNY KÖNNYCSEPPET !
Ez az írásom már több, mint egy éve megjelent a C-PRESS oldalain és másutt is.

Azt hiszem, hogy most ugyan olyan aktuális, mint akkor volt!

A szélsőjobb, ma ,már ott trónol a Magyar Köztársaság Parlamentjében, és az uszító, gyűlöletkeltő szövegeit onnan küldi szét minden felé.

Vezetőjük, még a roma népszaporulatot is gátolni szeretné. Talán megint puskával, vagy egyszerűen csak meddővé tennék lányainkat, asszonyainkat? Olvasgatva a szennyes portálokat bizony némelyek még a gázkamrákat is vissza hoznák. Ők azok, akik magukat színmagyarnak vallják. Ők azok, akik hirdeti az ősiséget, de István királyról elfeledkeznek. Ők azok, akiknek vérében már nem csodorgál ősi magyar vér. Nem akarják megérteni, hogy ők azok, akiket Európa minden népe, de talán még Ázsia fiai is világra segítettek.. Mert a múltban ott van a jelen, és a jövő. Csak azokat a gépneket kellene megvizsgálni. Micsoda kesze-kuszaság dúl ebben az országban!

A gyilkos eszmét tett követte...Nem is egyszer... Ez, az Ő bűnük !!!

EMLÉKEZZÜNK !!!

2011. február 22.én több templomban lesz megemlékező mise, a Tatárszentgyörgyön meggyilkoltak emlékére... Ezzel az írásommal szeretnék emlékezni...

Még a jó Isten is ejtett néhány könnycseppet!
Ma, Tatárszentgyörgyön Magyarok és Romák/Cigányok/ békésen búcsúztatták a nemrégiben brutális kegyetlenséggel meggyilkolt édesapát, és kicsi gyermekét... Sokan voltunk, nem mondtuk ki, de tudtuk, egyre gondolunk. Véget kell vetni az erőszaknak. Nem ellenségek vagyunk, hanem polgárai ennek a hazának, amelyben több száz éve élünk együtt. Azonos a történelmünk, az örömünk a bánatunk. Köztörvényes bűnözők nem verhetnek közénk éket. Mi barátok, testvérek vagyunk! Ezt ma, bebizonyítottuk, közösen!!!

Még a jó Isten is ejtett néhány könnycseppet!

Ma, Tatárszentgyörgyön eltemettek egy apát, a gyermekével. Borzalmas gyilkosság áldozatai lettek. Áldozatai lettek annak, hogy Magyarországon a szólás szabadságát semmi nem korlátozza, és ezt kihasználva egyes emberek, csoportok verbálisan gyűlöletet keltenek. Nagyon sok emberben, a felhalmozott feszültség, amely a gazdasági, politikai életünkkel van összefüggésben, olyan nagymértékű, hogy azt levezetni már békés úton nem tudja. A csoportok pedig egyre növekednek, létszámuk gyarapszik. Vannak politikai erők, és mellettük a médiának olyan tagjai, akik minden erkölcsi tudatot félre téve, a keresztény hitet meggyalázva, minden baj okaként Magyarország legnagyobb kisebbségét, a cigányságot jelöli meg bűnbakként… Egyesek szerint, ezt a népet lehet üldözni, lehet állatnak nevezni, lehet tolvajnak titulálni, és most már, mint a vad, veszett kutyákra vadászni is. Az országban tombol az erőszak. Valakik elindították, valakik vezénylik…

Ötszáz éve élünk együtt ebben az országban. Mára már, igazi magyar, akinek az ősei is a honfoglalók közül volna, egy-két kivételtől nincs ebben az országban. Európa keleti felén, egy jó nagy tégelyben, ebben a Kárpát medencében, népeket kevert össze a történelem, és ez alkotja a MAGYARSÁGOT! És mi romák, ugyan olyan magyarok vagyunk, mint bárki más, aki annak vallja magát. Sokaknak nem tetszik, de mi is államalkotó részei vagyunk ennek az országnak.

És mégis öljük, gyilkoljuk egymást.

Ma, Tatárszentgyörgyön, magyarok és cigányok, több ezer ember kísérte utolsó útjára, a meggyilkolt édesapát, és ötéves gyermekét. Sokan, legalább 4 – 5000 fő vett részt a szertartáson. A média is jelen volt, jobbról is és balról is. És ott voltak a parlamenti pártokból azok, akik úgy érezték, hogy az erőszaknak most már véget kell vetni.

Láttuk a Szabad Demokraták Szövetségének, a Magyar Demokrata Fórumnak, A Keresztény Demokrata Néppártnak, és az MSZP képviselőit. Lehet, hogy csak én nem vettem észre, vagy nem került látó körömbe, de a FIDESZ képviselőit nem fedeztem fel a tömegben. Akiket kérdeztem, azok sem láttak ismert személyt. Igaz, a LUNGO DROM vezetője ott volt, talán Ő volt, a megbízott képviselője a szövetségesének.

Nem volt ott Heves polgármestere, és nem mondta el azt, amit most már naponta elő kíván adni a médiában, idézeteket olvasva, sértegetve a magyarországi cigányságot. Nem volt ott, nem rótta le kegyeletét, pedig valahol Ő is bűnös abban, ami itt történik… Az uszítás, a szabad vélemény - nyilvánítás, a verbális erőszak, áldozatokat von maga után….

Sírnak, zokognak a hozzátartozók, és könnyezik a sok ezer ember.. A Katolikus lelkész bocsánatot kér, de nem tudjuk miért! Talán azért, mert köztudott, hogy az egyház egyes tagjai is ott vannak azok között, akik a gyűlöletet keltik, akik masíroznak a cigány telepeken, és Ők azok, akik az egységek zászlóit - magánemberként felszentelik…

Bűnösök vagyunk mindannyian, Magyarok, Cigányok, vegyesen. Elszabadult a pokol, és nem látjuk hol, hová van elrejtve a békegalamb. Valakik elzárták, ma már az is csak rabmadár…

Amikor lezárták a koporsót, néhány csepp - eső hullott az égből. Mellettem, egy idős cigány-. asszony sírva mondta: -

- Most ott fen az égben, a jó Isten is hullatott néhány könnycseppet meggyilkolt fiaiért! Akik hallották, felsóhajtottak, és az égre néztek…

Komoly, méltóság teljes volt a tömeg. Magyarok és cigányok egymás mellett állva búcsúztak az áldozatoktól. Kemény, elszánt arcok, mindenütt. Mégis, amit a bulvár média várt, düh kitörés, a lázadás, a rendbontás elmaradt… Elmaradt, mert ma, akik itt megjelentek, nem rombolni, nem törni-zúzni akartak. Csak egységet mutatni. Megmutatni, hogy vagyunk, hogy létezünk, és tudunk összefogni is, ha erre kényszerítenek. Mert most kényszerítettek…Nem akartunk gyászolni, nem akartunk temetni… Élni akartunk, élni akarunk, ahogy a hozzátartozók, és a tömegben mondják az emberek…

A bűnnek nincs színe! Csak bűn van. Csak gyilkosok, rablók, tolvajok, gazemberek vannak.! Teljesen mindegy, ki követte el ezt a gaztettet, felelnie kell mindenért. Minden bűnösnek felkelnie kell, egyetlen gazember sem maradhat büntetlenül… Csak az aljasok, a politikai kalandorok, a szélhámosok, karrieristák akarnak mindenáron bűnbakot találni. És az áldozatok száma egyre nő!..

Mi, a Roma Rendőrök Országos Egyesülete, ezen a napon, Tatárszentgyörgyön huszonöt fővel vettünk részt. Jól láthatóvá tettük magunkat, sárga feliratos mellényt viseltünk… Segítséget adtunk azoknak a rendőröknek, akik ma ott szolgálatban voltak… Több, mint négyszáz autó parkolását segítette elő Takács Imre ny.r. ftzls, és az Angyalföldről velünk lévő roma polgárőrök – akik most alakulnak -. Segítettük a tömeg vonulásának biztosítását a közutakon, a temetőben, és annak környékén… Csodálkoztak sokan, hiszen még csak nem is hallottak erről a civil szerveződésről. Romák, akik rendőrök voltak, vagy olyanok, akik csak szimpatizánsok, tették a dolgukat. És érezhető volt, hogy hallgatnak ránk, segítették a munkánkat, és ez jólesett… A biztosítás parancsnoka pedig meg volt elégedve azzal, amit látott. Szakemberek segítették a fiatal állománya – nagyon nehéz – munkáját. Mi pedig örültünk, hogy segíthettünk… Ha csak ez a néhány ezer ember ismert meg minket, akkor már elértünk valamit. Megmutattuk, hogy gyermekeinknek egyetlen kitörési lehetősége van az életben, mégpedig nem más, mint a tanulás… Könnyezve, sírva ott kell ülni, és harcolni kell az iskola padjaiban a tudás minden cseppjéért. Még akkor is, ha szegregálnak, ha csúfolnak, gyűlölnek, megaláznak…

A mai napon, a magyar tisztességes társadalom azon része, amelyik ott volt velünk, megmutatta, hogy együtt, egymás kezét fogva tudunk csak előbbre haladni, megbékélni…

A Roma Rendőrök Országos Egyesületének van egy művészeti csoportja. Neves előadó művészek, zenészek pártfogóként segítik munkánkat. Viszonzásul mi is segítünk ott, ahol tudunk.

Szeretném elmondani, hogy a Budapest 100 Tagú Cigányzenekar vezetősége, és a művészek jelentős része, az egyesületünknek pártoló tagjai…

Az együttest megtaláljuk azokon a helyeken, ahol a magyarországi cigányságnak segítségre van szüksége. Művészetükkel, zenei tudásukkal támogatják a Magyar Cigány- a Cigány Magyar megbékélést. Bár romák ők, a világban azért mindig úgy hirdetik, MAGYAR MŰVÉSZEK!!! És ez így igaz. Magyarok vagyunk mindannyian, egy hazában élünk, legyen közös kívánságunk, hogy az erőszak tűnjön el az életünkből… Békét akarunk, nem háborút…

Ma, amikor a jó Isten, ott fenn a mennyek országában néhány csepp könnyet ejtett, bizonyára valami ilyesmire gondolhatott… Szeretettel fogadta az apát, és kicsinyke gyermekét.

Nyugod janak békében!!!

ERRE AZ ÍRÁSRA NEM KELL VÁLASZOLNI, BESZÉLJEN HELYETTEM EZ A KÉT VIDEÓ !

VILLÁS ! AJÁNLOM FIGYELMEDBE !

A MAGYAR ÁLDOZATOKÉRT MIKOR SZÁLLTÁL SÍKRA ? MIKOR GYÚJTASZ GYERTYÁT A MEGÖLT MAGYAROKÉRT ?

DE A LEGFONTOSABB, MIKOR ÍROD MEG A CIGÁNYOKRÓL AZ IGAZAT ? VAGY AZT NEM MERED, CSAK HAZUGSÁGRA TELIK ?

Budapest,2009-03-03 Villás Lajos