Cikk küldése
Adja meg az alábbi adatokat és küldje el ezt a cikket ismerőseinek!
Feladó neve:
Feladó e-mail címe:
Címzett e-mail címe:
Megjegyzés:
Elküld
Mégsem
Segélyszállítókat gyilkoltak az izraeliek
Egyre több halottról számolnak be a híradások a Gázai övezetbe segélyrakományt szállító önkéntes flottilla elleni izraeli támadás kapcsán.
FN.hu, MTI
2010. május 31. 07:44
Cikk küldése
Adja meg az alábbi adatokat és küldje el ezt a cikket ismerőseinek!
Feladó neve:
Feladó e-mail címe:
Címzett e-mail címe:
Megjegyzés:
Elküld
Mégsem
Segélyszállítókat gyilkoltak az izraeliek
Egyre több halottról számolnak be a híradások a Gázai övezetbe segélyrakományt szállító önkéntes flottilla elleni izraeli támadás kapcsán.
FN.hu, MTI
2010. május 31. 07:44
Startlap Facebook Iwiw Twitter Cikk nyomtatása Cikk küldése
Az izraeli és a török média, illetve az al-Dzsazíra arab hírtelevízió is beszámolt a hat hajóból álló karaván elleni izraeli ostromról.
Az al-Dzsazíra arab hírtévé a flotilla zászlóshajója, egy török hajó fedélzetéről számolt be telefonos jelentésében arról, hogy az izraeli haditengerészet tüzet nyitott a hajóra, majd kommandósok foglalták el azt, megsebesítve a kapitányt.
Eleinte két, majd tíz halottról szóltak a tudósítások, míg egy izraeli televízió szerint 14-16 fő között mozog a halottak száma.
Törökország hétfőn figyelmeztette Izraelt: "helyrehozhatatlan következményei" lesznek a Gázai övezetbe segélyrakományt szállító önkéntes flottilla elleni támadásnak.
A hajók utasai állítólag késekkel és fejszékkel rontottak neki a hajókat megszálló kommandósoknak. Más hírek szerint az akciónak vége már, az izraeli kommandósok ellenőrzésük alá vonták a flottillát, és a hajó egy részét Asdod kikötőjébe kísérik. Hét sebesültek haifai kórházba visznek.
"A látvány bizonyosan nem kellemes"
Az izraeli hatóságok ideiglenesen cenzúrát vezettek be az akcióról szóló sajtóbeszámolókra. Benjámin Ben-Eliézer izraeli kereskedelmi és ipari miniszter az izraeli katonai rádiónak nyilatkozva sajnálatát fejezte ki a halottak miatt. "A látvány bizonyosan nem kellemes. Csak sajnálkozásomat tudom kifejezni a veszteségek miatt" - mondta.
A hajókaraván elleni ostromról az al-Dzsazíra a flottilla zászlóshajója, egy török hajó fedélzetéről számolt be telefonos jelentésében arról, hogy az izraeli haditengerészet tüzet nyitott a hajóra, majd kommandósok foglalták el azt, megsebesítve a kapitányt. A kommandósok helikopterről ostromolták meg a hajót, és a fedélzetén tüzet nyitottak. A török NTV tévécsatorna ugyancsak beszámolt arról, hogy az izraeli haditengerészet megcsáklyázta a segélyeket szállító hajókat, azt követően, hogy tüzet nyitott, amelyben többen megsebesültek.
A támadás hírére tüntetők megpróbálták megostromolni hétfő reggel Izrael isztambuli konzulátusát. A CNN Turk és az NTV televízió jelentése szerint a tüntetők összetűztek a diplomáciai külképviseletet védő török rendőrökkel, és kövekkel dobálják a konzulátust.
Bekérették Izrael nagykövetét
A tengeri incidens miatt a török külügyminisztérium azonnal bekérette Izrael nagykövetét.
Nem pusztán egy segélyakció megsemmisítéséről van szó, hanem arról, hogy ki lesz a Közel-Kelet új ura - mondta az fn.hu-nak Demirkan Tarik, a CNN Türk tudósítója, aki szerint régiós versengés zajlik egy erős, és egy feljövő hatalom, Izrael és Törökország között. Korábban Törökország és Izrael között volt egy stratégiai barátság, ám az utóbbi időben egyre több jel mutatott arra, hogy ez a barátság fölbomlik - mondta Tarik.
Az izraeli támadás a hajnali órákban történt, amikor a flottilla még meglehetősen messze volt az izraeli partoktól.
Izrael előre figyelmeztetett, hogy mindenáron, akár erő alkalmazásával is, de megakadályozza a hajók kikötését a gázai partoknál. Izrael közölte, hogy ha a flottilla nem szakítja meg útját és nem fordul vissza, lefoglalja a hajókat, az aktivistákat Asdod kikötőjébe szállítja, majd kihallgatásuk után kitoloncolja őket.
Törökország arra kérte Izraelt, hogy engedje át a palesztinbarát és török emberi jogok által szervezett, humanitárius segélyt szállító karavánt.
"Nincs válsághelyzet"
Izrael álláspontja szerint a Hamasz palesztin radikális mozgalom által irányított Gázai övezetben nincs "humanitárius válsághelyzet", ezért nem indokolt a nemzetközi segélyakció.
Arra viszont hajlandóak az izraeli hatóságok, hogy Asdod kikötőjében engedélyezzék a hajók rakományának kirakodását, átnézését, majd ENSZ-járműveken történő továbbítását a Gázai övezetbe.
Catherine Ashton, az Európai Unió külügyminisztere vasárnap önmérsékletre és konstruktív megoldás keresésére szólította fel a feleket. Egyúttal elfogadhatatlannak és politikai szempontból kontraproduktívnak minősítette a Gázai övezet Izrael általi blokádját, amely három éve áll fenn.
Az ENSZ álláspontja szerint az izraeli blokád a gázai lakosság (másfél millió palesztin) kollektív büntetésével ér fel, és ezért a nemzetközi jog értelmében megengedhetetlen. A blokád jelentős mértékben akadályozza a másfél évvel ezelőtti izraeli katonai offenzíva során elpusztult gázai infrastruktúra újjáépítését - hangsúlyozza a világszervezet.
Külföld, Extra
2010-05-31. 07:27 Nyomtatóbarát változat
Megosztom!
Emberjogi harcosokat gyilkolt a segélyhajókra rátörő izraeli haditengerészet
Hánín Zuábi palesztin képviselő
A Gázai övezet felé tartó hat segélyszállító hajóról érkezett információk alapján eddig legalább három halálos áldozata és hatvanra becsült sebesültje van az izraeli hadsereg ma hajnali barbár kalóztámadásának.
Az izraeli haditengerészet több száz álarcos terroristája, még a napfelkelte előtt megtámadta a segélyhajókat, illetve a fedélzetükön tartózkodó közel nyolcszáz utast, és vadállati módon lefogta, letartóztatta őket.
Amint azt már tegnap jeleztük, a legfelsőbb izraeli politikai vezetés utasítására az izraeli haditengerészet több száz, álarcot viselő terroristája a Földközi-tengeren megtámadta a humanitárius segélyszállítmánnyal megrakott négy, illetve a közel nyolcszáz emberjogi harcost szállító két hajót. Az emberjogi harcosok között neves európai és amerikai politikusok és más közéleti emberek is tartózkodtak. A támadási parancsot Éhúd Bárák izraeli hadügyminiszter, a „gázai hóhér” írta alá.
(Részletek nemsokára)
Júszef el-Kudszi – Kuruc.info
Korábban írtuk:
A nemzetközi segélyhajók útban Gázaváros felé. Élő közvetítés a fedélzetekről
A Gázai övezet felé tartó nemzetközi segélyszállító hajóraj – miután a cionistákkal kollaboráló ciprusi hatóságoktól nem kapott engedélyt a kikötésre – a szigetország felségvizeit elhagyva jelenleg a Földközi-tenger nemzetközi vizein halad előre.
Rachel Corrie, a cionisták áldozata
A szervezők attól tartanak, hogy az izraeli haditengerészet egységei már most, Ciprus felségvizeinek elhagyása után rablótámadást hajtanak végre a raj legnagyobb hajója, a török Mavi Marmara (Kék Márvány) ellen.
A Caterpillar D9-es katonai buldózer
Az Írországból kifutott segélyszállító hajó Rachel Aliene Corrie nevét viseli. Mint ismert, a halálakor 23 éves amerikai békeharcos lány a Gázai övezetbeli Ráfáh városában 2003. március 16-án több társával együtt élőlánccal kívánta megakadályozni, hogy az elvetemült cionista megszállók lerombolják egy palesztin orvos otthonát. A Caterpillar D9-es típusú katonai buldózer azonban kíméletlenül átgázolt rajta és megölte. Magyarországon a cionista befolyás alatti sajtó bűne miatt keveset tudnak Rachel Corrieról, aki mártírhalála után a szabadságmozgalmak jelképe lett.
A Mavi Marmara török hajó
A segélyszállító hajóraj útját, s a fedélzeteken történő eseményeket percről percre élő adásban (ITT) kísérhetik figyelemmel a világ minden pontján. Magyarán, azt is végignézhetjük, amint az izraeli haditengerészet kalózegységei majd rajtaütnek a hajókon, letartóztatják a mintegy nyolcszáz utast, köztük különböző európai országok parlamenti képviselőit, ismert közéleti személyiségeket és a sajtó munkatársait. Amint korábban írtuk, a fedélzeten tartózkodik a názáreti Hánín Zuábi, az izraeli parlament palesztin képviselőnője is, aki folyamatosan tudósít a Gázai övezet partjai felé tartó hajókon uralkodó helyzetről.
Palesztina melletti tüntetés Londonban
A nemzetközi szállítmány szervezői a fedélzetekről közvetített élő adásban eddig többször is elmondták, hogy a szombat esti sötétség beállta után vasárnap hajnalig a nyílt tengeren maradnak, mert fényes nappal kívánnak megérkezni a gázai partok közelébe. A hajók ezek szerint vasárnap érkeznek meg a Gázai övezetbe, pontosabban a vele szembeni nemzetközi vizekre, ahol az izraeli haditengerészet egységei minden valószínűség szerint elfoglalják a hajókat, a körülbelül nyolcszáz utast letartóztatják, s amint azt korábban megírtuk (ITT), az ásdodi kikötőben már kialakított sátortáborba hurcolják, ahonnan kitoloncolják őket Izraelből.
Párizsban a Szajnán is tiltakoztak
Közben a Gázai övezet partvidékén a palesztinok más országok lobogói mellett a török zászlót is kitűzték a hajók utasainak fogadására. De erre valószínűleg nem kerül sor, mert a zsidók már a nyílt tengeren föltartóztatják a hajókat. A segélyszállító hajók útjával egyidőben szombaton több európai nagyvárosban, így Párizsban és Londonban is rokonszenvtüntetés volt a palesztinok mellett, illetve a Gázai övezet izraeli blokádja ellen.
Gázában a török zászlót is kitűzik
Dáni Ájálon izraeli külügyminiszter-helyettes (ő az a pofátlan zsidó, aki Törökország nagykövetét nemrégiben úgy alázta meg, hogy az övénél fél méterrel alacsonyabb székre ültette – J. K.) durva provokációnak nevezte a segélyhajók útnak indítását, majd megismételte az izraeli legfelsőbb politikai vezetés azon állítását, miszerint egyáltalán nincs humanitárius válság a Gázai övezetben.
[*]
Ávigdor Lieberman, izraeli külügyminiszter – Budapest díszvendége – ma a szombat ellenére bement hivatalába, majd részt vett a haditengerészetnek a segélyszállító hajóraj érkezésével kapcsolatos helyzetértékelésén. A zsidó rasszizmus egyik emblematikus figurája a sajtónak kijelentette: „Izrael nem engedi meg, hogy megsértsék a területi integritását a levegőben, szárazföldön és a tengeren”. A szélsőséges politikus csupán azt „felejtette” el, hogy a Gázai övezettel szembeni tenger a nemzetközi jog értelmében egyelőre még nem Izrael integráns része.
Júszef el-Kudszi – Kuruc.info
Ma ezt oktatják a felsőbb oktatási intézményekben Izrael megalapításáról, ezt tanítják történelemként.
1. A kezdetek
Palesztina lakossága
A Palesztinának nevezett terület a 19. század végén a török birodalom legelmaradottabb részét képezte. Nagyrészt elhanyagolt vidék, a legtöbb helyen a talaj már régen nem alkalmas művelésre, a növényvilág legnagyobb része kipusztult, a kutak elapadtak. Szikla és homoksivatag, néhány mocsárral éktelenítve. A török kormány egyáltalán nem fejlesztette ezt a vidéket. Természetesen ilyen körülmények között lehetetlen volt bármiféle szervezett, minőségi gazdasági tevékenység. Nagyrészt emberi letelepedésre alkalmatlan, „holdbéli táj”, halott vidék, többnyire ez volt Palesztina. A csekély, kórófélékből álló aljnövényzetet pedig a nomádok állatai legelték le, már ha éppen volt mit. Egész Palesztina lakossága nem haladta meg ekkor az 550 ezer főt (közel 30 ezer négyzetkilométeres területen), ezek nagy része is az ókorból fennmaradt városokban koncentrálódott. Ipar nem létezett. Volt ugyan mezőgazdasági tevékenység, de rendkívül elmaradott formában, a rossz minőségű termés csak a lakosság rendkívül szegényes ellátására volt elég.
Semmiféle nemzettudat nem létezett ezen a területen, nem is létezhetett, hiszen az itt élő több tucatnyi nép, törzs évezredek óta nem alkotott egységes nemzetet . Pontos létszám nem ismert, hiszen itt népszámlálás nem volt a 19. század során. Ami a termelést illeti: kőkorszaki körülmények jellemezték, már ahol egyáltalán lehetett bármit is termeszteni az elhanyagolt földeken. A ligetek, kicsiny földek rossz minőségűek, szétaprózottak, alacsony hozamúak voltak. Talajjavítással, korszerű, szervezett termeléssel senki nem foglalkozott. Gyakoriak voltak a járványok, magas a csecsemőhalandóság, az éhínység sem volt ismeretlen. A nomád törzsek pedig ellenőrizetlenül kószáltak Galileától a Negev határáig (ez később komoly összetűzések forrása lett: a nomádok sokáig nem voltak hajlandóak tudomásul venni, hogy a zsidó államépítés kezdetei után nem mehetnek be csak úgy bárhová).
A városok sem voltak jobb állapotban: lepusztult, koszos porfészkek, gyér lakossággal, ipar nélkül. A korabeli viszonyokról egyébként kitűnő, apró részletekbe menő képet ad Makai György: Izrael állam és a cionizmus című könyvében, ebben az ideológiai okokból egyébként cseppet sem Izrael-szimpatizáns műben. Ennek megállapításaival mégis egybevágnak a többi, ezt a témakört érintő irodalomban fellelhető információk is. Ezen kívül nem létezik olyan korabeli információ, mely szerint ez egy gazdaságilag aktív vidék lett volna.
A zsidó betelepülők, de főleg az őket képviselő szervezetek, személyek a 19. század végén kezdték meg korlátozott mértékben megvásárolni a földeket . Az így megszerzett földek többsége kietlen, letelepedett életmódra látszólag alkalmatlan, kicsi, szétszórt terület volt (ezeket fogják több évtized múlva további vásárlásokkal, terjeszkedéssel, esetenként erőszakkal tömbösíteni), de gyötrelmes munkával sikerült farmokká változtatni őket. Nem lehet, és nem is szabad viszont azokat az eseteket elhallgatni, amelyek már korán, a 20. század elején is erőszakba, gyűlölködésbe torkolltak.
Lényegében a következőről van szó: voltak olyan földek is, amelyek a megvásárláskor már használatban voltak. Primitív módszerekkel a helyi lakosok próbáltak meg dolgozni rajtuk, a már említett körülmények között. A föld tulajdonosai azonban nem ők, hanem a törzs-és nemzetségfők, vagyis a helyi „arisztokrácia” tagjai voltak. Ők adták el saját földjeiket a zsidó bevándorlóknak, ezáltal földönfutóvá tették saját alávetettjeiket, akiknek munkájára a továbbiakban nem tartott igényt senki. Az már más lapra tartozik, hogy az ekkor még kisszámú zsidó közösségek később sok helybélit visszafogadtak dolgozni napszámosként, saját munkaerő ideiglenes hiánya miatt. Természetesen a zsidó betelepülők is keményen dolgoztak, azon felül korszerű agrár- és technológiai ismereteket hoztak magukkal, később tőkét (már aki rendelkezett vele), és pénzügyi ismereteket.
Az elűzöttek közül sokan pedig saját muszlim uraikon kívül már csak a betelepülőket gyűlölték jobban (nem csak a betelepülés, hanem faji okok miatt is, hiszen ezek a zsidók fehér emberek voltak! ).
Mára ebből az egészből következő torzkép maradt meg a keleti népek, valamint az európaiak többségének köztudatában: a lator zsidók beözönlöttek az ősi, virágzó arab Palesztinába, elűzték a lakosságot, letaroltak mindent, rabszolgaként dolgoztatták az arabokat ezután, különben is az Amerikában élő zsidók építették föl Izraelt, és tartják azt fent.
Ez az őrült vízió a mai napig tartja magát. Köszönhetően a korabeli PFSZ sikeres propaganda-hadjáratának, a lényegében nem létező izraeli ellenpropaganda- gépezetnek, valamint annak, hogy a szintén korabeli nyugati médiák gyakorlatilag semmiféle őrült arab állításnak nem jártak utána.
Palesztina elmaradott területe tehát – ekkoriban - a török birodalom tulajdonát képezte, elvileg. Gyakorlatilag pedig a helybéli földbirtokosok annak adták el az amúgy eladási tilalom alatt álló földjeiket annak, aki éppen megvette. A rettenetes korrupciótól ekkorra már megbénult török állam pedig nem foglalkozott ezzel.
Márpedig ha ez így volt, érdekes lehet a kérdés, mi adja a jogalapot, hogy a zsidó nép ezen a helyen éljen, sajátjának tekinthesse Palesztina földjét? Hogyan kerültek ide a zsidók?
Zsidó betelepülés
Az első önálló államalakulat azon a földön az ókori Izrael állam volt. Ezt az országot szüntette meg végleg isz. 73-ban a római birodalom (137-ben még volt egy lázadás, a Bar Kochba felkelés), ám azóta, egészen 1948-ig, izraeli szempontból idegen (vagyis: nem zsidó) hatalmak birtokolták a földet, egymást elpusztítva, elkergetve . A körülményekből adódóan csak a 19. század végén kezdődhetett meg a zsidó kolonizáció, bár ekkor még csak pár ezer főről beszélhetünk két évtized alatt.
Nemzettudat továbbra sem létezett Palesztinában, Izrael újjáalakításának ötlete pedig még ekkor nem volt napirenden .
A már említett kietlen táj további súlyos problémája ezekben az időkben, hogy rendkívül csekély volt a fogyasztásra alkalmas víz mennyisége. Jellemzően nomád pásztorok vándoroltak a sivatagban, letelepült életmód kizárólag az ősi városokban és környékükön volt megfigyelhető, valamint néhány tengerpart menti helyen, de nagyjából a középkori-ókori körülményeknek megfelelően. A kor civilizációs-technikai vívmányai ismeretlenek voltak errefelé.
A 20. század elejéig a helyi lakosság részéről semmilyen államalapító szándék leghalványabb gondolata sem mutatható ki, hiszen addig még a nemzetté és / vagy állammá válás feltételei sem voltak adottak semmilyen népcsoport részéről.
Így nézett hát ki Palesztina a 19. század végéig. A pusztulás, az enyészet földje.
Az első bevándorlók, sőt a később érkezettek is jórészt szegény emberek voltak, akik egész életüket maguk mögött hagyva, mindenüket eladva teremtették elő a bevándorláshoz, letelepedéshez szükséges pénzt. A földterületek nagysága, amit meg tudtak vásárolni, egészen minimális volt. Ezért inkább csak elszórt kolóniák alakultak ki, többnyire a mai észak- Izrael (Galilea) területén.
A XX. század elejétől már két pénzforrás volt erre: egyrészt a már említett csekély megtakarítások, másrészt a világszerte élő tehetősebb zsidók adományai, melyek a közhiedelemmel ellentétben nem fantasztikus összegek, hanem szigorúan ellenőrzött, a minimális életfeltételek megteremtésére éppen elegendő ráfordítások (az első telepet azért a Rockefeller család pénzéből hozták létre). A folyamatot segítette a század elején létrejött Zsidó Ügynökség is.
Lényegében az 1900- as évek elejétől mutatható ki bármiféle szervezettség Palesztinában– a zsidó lakosság részéről.
Ami a helyi, nem zsidó lakosságot illeti, békésen fogadták a bevándorlókat, nyoma sem volt a későbbi véres összetűzéseknek. Senki nem üldözött el senkit sehonnan ekkor még. Ez a jelenség, mármint a kölcsönös elüldözések csak az 1920-as évektől kezdődtek, ekkor kitört a nyílt ellenségeskedés a zsidó és az arab lakosság közt.
Ahol csak a puszta területet vették meg a betelepülők, ott kegyetlen volt a kolonizációs folyamat. A több mint 40 fokos száraz hőség, valamint a porviharok tették elviselhetetlenné az életet, fedél, menedék nélkül. A zsidók által birtokolt sziklás területekre hátizsákokban kellett a termőtalajt felhordani több kilométeres távolságokból. Kis fákat kellett ültetni a sziklákba fúrt apró résekbe, földet hordani rájuk egyenként és puttonyokban, hátizsákokban hozott vízzel öntözni őket. Később új kutakat is fúrtak, a régieket újra beindították. Mezőgazdasági telepek létesültek, ezek lettek a későbbi sajátos izraeli gazdasági közösségek, a kibucok, a kommunisztikus termelőtelepek alapjai. Az orvosi ellátás és a higénia teljes hiánya kezdetben ezernyi betelepülő halálát okozta, de hátráltatták a munkát az elszórtan jelentkező rablótámadások is.
Már volt szó róla, hogy voltak olyan felvásárolt földek is, amelyeken létezett letelepült élet, és rendkívül primitív eszközökkel, de a helyiek folytattak valamiféle termelő tevékenységet is. Ezeket a kerteket a zsidók korszerű módszerekkel javították fel igen rövid idő alatt, és produkáltak olyan terméshozamot, amelyet a szerencsétlen helybéliek soha nem láttak addig. Nem utolsósorban, a nem zsidó földművesek közül többet továbbra is ott tartottak, napszámosként. Igaz, kevesebb bért kaptak, mint a zsidó napszámosok, de életmódjuk így is jelentősen javult a korábbiakhoz képest.
Politikai cionizmus
Az önálló zsidó nemzetállam megteremtése volt az elképzelése a modern politikai cionizmus eszmei atyjának, a több nyelven beszélő újságíró és világjáró Herzl Tivadarnak.
A korabeli Herzl-féle cionista ideológia lényege a következő: Egy új haza reménye, mert nincs más lehetőség a világban szétszórtan élő zsidóság számára, csakis egy önálló zsidó nemzetállam megalakítása. A majdnem 2000 éves hazátlanság után a remény, hogy valamikor a jövőben újra egyesülhet a zsidó nép.
Így gondolta Herzl.
Akárhogy is, de az 1920-as évekre az első zsidó bevándorlóknak sikerült feltámasztani a halott táj egy részét. A keserves munka nyomán már voltak jól bevethető földek, gondozott termények, apró kertek, és jól működő mezőgazdasági telepek. Sikerült a sziklás talajt is több helyen feltörni. Közben lassan, de folyamatosan érkeztek az újabb telepesek, és néhányan beköltöztek az ősi városokba is (pl. Jeruzsálem, Schem, Jerikó, Betlehem, stb.), ahol korlátozott léptékű építkezésekbe fogtak. Úgy tűnt, sikerül megteremteni egy elfogadható élet alapjait, bár a gépesítés és a modernizáció még mindig rendkívül alacsony szintű volt.
1921-től datálható a modern polgári technológia legkorábbi megjelenése Palesztinában, kizárólag a betelepülők munkája eredményeként. Ezek közül néhány:
- Tel-Avivi erőmű és villamos művek, 1921.
- Atliti sópárló üzemtelep, 1922.
- Haifai ipar: malmok és olajfinomítók, 1923.
- Haifai cementgyár, 1925.
- Palestine Electric Corporation, tőkés nagyvállalat, áramszolgáltató
- Palestine Jewish Colonisation Association: ( mezőgazdasági telepek, farmok létrehozásának és működtetésének koordinálására alakult befektető társaság).
Látható, hogy mind modern, korszerű intézmény, nélkülözhetetlenek a civilizált élet beindítására és fenntartására. Korabeli európai és észak-amerikai mércével is magas szintű tudományos – technikai - gazdasági ismereteket követeltek, magas szervezői képességet, és persze a mindezt létrehozó társadalom igényét erre.
Ami pedig nemzetközi jogalapot ad Izrael létezésére, az nem más, mint az 1947-ben hozott 181. számú ENSZ határozat, amely felosztotta Palesztinát egy zsidó és egy arab államra.
2. Izrael létrejöttének politikai előzményei
Az első komoly összetűzések a helyi arabokkal a '20-as évek elején kezdődtek. 1920-ban nagyobb összecsapásra került sor Jeruzsálem és Haifa, valamint Tel-Aviv utcáin, amelynek során számosan életüket vesztették. Ez volt az első modern kori palesztinai tömeggyilkosság, ami célzottan zsidók ellen irányult, és arabok hajtották végre, ideológiai és politikai okokból. Itt már nem elszórt egyéni akcióról volt szó, hanem szervezett tömeggyilkosságról .
Ezzel vette kezdetét Palesztina zsidó és arab lakosságának máig tartó véres konfliktusa.
Ezután a leszámolások, megtorlások állandósultak. Közvetlen kiváltó ok az 1917-es Balfour nyilatkozat, , amely a zsidóknak új „nemzeti otthont” ígért Palesztina földjén, valamint egy hasonló deklaráció kibocsátása az arabok számára is (McMahon-levél, 1915), amely szintén a mai Izrael területét érinti. Mint később kiderült, hazugság volt mind a kettő. A brit hatóság ezen színjátékának célja egyszerű volt: megnyerni a helyi zsidó és arab lakosságot a törökök és a németek elleni harcra. Ennek következményeként zsidó és arab önkéntesek harcoltak eredményesen a tengelyhatalmak ellen a Közel- Keleten. Mikor aztán kiderült, hogy a brit kormány mindkét felet becsapta, kezdetét vették a helyi lakosság függetlenségi mozgalmai, valamint az arabok - ezúttal már szervezett - merényletei zsidó civilek ellen. Mindezek hatására alakult ki a zsidó ellenállási és védelmi mozgalom is. Folyamatossá váltak a nagyszámú halálos áldozatokkal járó merényletek, és az arra válaszul adott zsidó megtorló terroralakulatok akciói (Irgun, harmincas évektől, Stern csoport a harmincas évek végétől), melyek ezek után nem egy alkalommal torkolltak tömeggyilkosságba (piacrobbantások, házrobbantások).
Látható: a felizzó nacionalista mozgalmakat mindkét fél részéről, jelentős mértékben a korabeli angol politikusok felelőtlen nyilatkozatai generálták. Bár erősen gyanítható, hogy mindez bekövetkezett volna az elhibázott angol gyarmati politika nélkül is.
Az arab lakosság hirtelen rendkívül ellenségessé vált mindenféle nem muzulmán kultúrával szemben, legyen az zsidó, keresztény, vagy bármi más. Végül is érthető (?) okokból: így próbálták meg feldolgozni a sokkot, amit az angol hatóságok okoztak nekik, valamint a tényt, hogy már akkor is behozhatatlan hátrányban voltak a zsidókkal szemben technikai, szervezettségi, államalapítási, és minden egyéb szempontból. A nem zsidó vagyonos-vezető réteg állami törekvései, melyet a brit hatóságok ígérete után kezdtek komolyan venni maguk az érintettek is, egy pillanat alatt omlottak össze.
Ami nagyon fontos itt: az arab lakosság, néhány helyi törzsfőnököt és arisztokratát leszámítva, semmiféle elképzeléssel nem rendelkezett az önálló államiságot illetően. Nemzettudatuk továbbra sem volt, a nép nagy része továbbra is középkori körülmények között élt, az államalapításhoz szükséges minimális feltételek pedig még gondolatban sem léteztek, még a függetlenségre törekvők részéről sem.
Tovább rontotta a helyzetet, hogy a szíriai arab hatalmasságok úgy akarták, Palesztina területét mindenképpen csatolják hozzá a szerintük hamarosan függetlenné váló „Nagy Szíria” államához. Hasonló jövőt terveztek a mai Libanonnak is, így a szíreknek eszük ágában sem volt támogatni semmiféle helyi függetlenségi törekvést, legyen az zsidó vagy arab.
Ez volt az egyik fő oka, hogy mindenféle rendezési kísérlet meghiúsult, és lényegében ezen bukott el az 1940-es évek végén az önálló palesztinai arab állam megalakulása is az ENSZ- ben.
A „Fehér Könyv ” csak olaj volt a tűzre. Ezzel a lépéssel az angol kormány véglegesen maga ellen fordította a palesztinai zsidó lakosságot. A Fehér Könyv rendelkezéseinek kihirdetése után kezdődtek el a kisszámú, de időközben megszervezett zsidó megtorló alakulatok támadásai angol katonai (és csak katonai) célpontok ellen, mely támadások egyre nagyobb méreteket öltöttek az európai háború kitörésekor (az arab lakosság esetében viszont a civilekre is rátámadtak, ahogy az arabok is rátámadtak a zsidó lakosságra).
Paradox módon a közben szintén megalakult félhivatalos zsidó véderő, a Hagana, valamint a Jishuv (ez volt a palesztinai zsidó közösség neve) vezetői gyakran a gyűlölt kormányzó hatóságokkal együttműködve kerítették kézre a megtorló alakulatok vezetőit és tagjait, saját függetlenségi törekvéseiket féltve, melyre szerintük veszélyt jelentettek az önjelölt „igazságosztó”, vagyis terroralakulatok. Ezt a tevékenységet egyébként a mai napig nem bocsátják meg az izraeli revizionisták az ottani értelemben vett „baloldali” pártoknak, hiába telt el ezóta 70 év .
A Jishuv többsége úgy látta: erőszakos úton nem lehet sem kiűzni a brit haderőt, sem hazát alapítani, ezért inkább együtt kell velük működni, mert csak így lehet őket rávenni bármiféle engedményre, illetve addigi álláspontjuk felülvizsgálatára. Az európai háború kitörésekor még szorosabbá vált az együttműködés. Hogy mit vártak ettől? A bevándorlás engedélyezését, ha vége a háborúnak? A zsidó kolóniák és városnegyedek védelmét, ami addig lényegében nem létezett, hacsak maguk a zsidók nem gondoskodtak róla?
Valószínűleg ezeket.
A zsidó revizionisták mind a mai napig átkozzák a korabeli jishuv-vezetést ezért, mondván, az angolokkal együtt vadászták le a korabeli megtorló-alakulatok vezetőit, de tevékenységükből mégis ők húzták a hasznot. Ez lényegében igaz is, hiszen az angol hadsereg végső soron a tarthatatlanná váló biztonsági helyzet miatt vonult ki Palesztinából 1948-ban.
Több helyi arab szintén beállt az angol rendfenntartó erők soraiba, és az adminisztrációban is részt vettek. Cserébe együttműködést vártak az akkori angol kormánytól és politikusoktól az ekkorra már konkrét arab (de nem palesztin, hiszen ilyen nép nem létezett) függetlenségi törekvéseket illetően, ahogy a zsidó lakosság is. Ami hatalmas különbség volt a két fél között: a Jishuv, jóval az államalapítás előtt létrehozta az államiság gazdasági-politikai intézményeit, és hatékonyan működtette azokat. Az araboknál egy-két elvetélt, egyeztetés nélküli kísérlettől eltekintve nyoma sem volt ezeknek, továbbra sem.
Az arab lakosság törekvéseire rendkívül károsan hatott Hadzs Amin al - Husszeini (1927-től jeruzsálemi főmufti) tevékenysége, aki a megszálló hatóságok és a zsidók teljes kiirtását tűzte ki célul, mégpedig a náci birodalommal való nyílt együttműködés útján. Husszeini fő felelőssége pedig nem más, mint a korabeli zsidó – arab erőszak kezelhetetlenné tétele, és a máig tartó arab – iszlám nácizmus létrehozása.
Mint ismeretes, a „közel-keleti holokauszt” – végül is - nem történt meg, mivel az észak-afrikai hitlerista erők súlyos vereséget szenvedtek hadjáratuk során a Brit Nemzetközösség erőitől.
Husszeini iszlámnáci ideológiájából merítettek azonban később más arab vezérek is, például Ahmed Shukeiri, Jasszer Arafat, Nuraddin Attaszi, Hafez Asszad, vagy Gaml-Abdul Nasszer. Nem titok ez, hiszen maguk hangoztatták büszkén szinte szó szerint Husszeini beteg propagandáját.
Természetesen ez radikalizálta a zsidó lakosságot is, bár jóval mérsékeltebb formában.
A palesztinai zsidók is egyre erőszakosabbá váltak, de ezzel együtt építették tovább leendő hazájukat. Haifa, Tel-Aviv, és még néhány település kezdett európai értelemben is városias külsőt ölteni, mezőgazdasági telepeik pedig már akkor is a közel-keleti régió legjobban működő termelő egységei voltak.
Mindez a fejlődés nem történhetett volna meg, ha nem jön létre az önálló zsidó véderő, a későbbi izraeli hadsereg alapja.
Az első fegyveres alakulat létrejöttének időpontja nincs dokumentálva, de az ismeretes, hogy a 20. század elején már létezett. Neve: Hashomer (Őr). Ez a társaság önkéntes fiatalokból állt, feladatuk a zsidó telepek védelme volt az arra vetődő banditák szórványos fosztogatásai ellen , hiszen a török hatóságok gyakorlatilag nem törődtek az itteni közbiztonsággal. Amikor az angol csapatok 1917-ben bevonultak Palesztinába, a Jordán-völgyben beásott török- és német erők ellenállásába ütköztek, ezért a Hashomer tagjait Allenby tábornok, a brit erők parancsnoka besorozta saját hadseregébe. Ez volt a Zsidó Légió, menynek tagjai komoly katonai kiképzéssel rendelkeztek immár, és ők adták az alapját a később létrejövő védelmi erőknek és megtorló osztagoknak is. A háború vége után három évvel, 1921-ben a brit parancsnokság feloszlatta a Zsidó Légiót. A harcosok mégsem széledtek szét, mivel ebben az időszakban egyre vadabb támadások érték a zsidó telepeseket, amely akciók ráadásul kezdtek szervezett jelleget ölteni.
A húszas években titokban létrejött az új zsidó katonai szervezet, a Hagana (védelem) . Alapját a korábbi Hashomer-harcosok képezték, a belépés továbbra is önkéntes volt, de ez a fegyveres erő szervezetében jelentősen eltért elődjétől. Itt már központi parancsnokság volt, és az egész Hagana igazi katonai szervezettséggel működött. Ezek a katonák bárhol, bármikor bevethetőek voltak, ami azt jelentette, hogy állandó készültségben kellett lenniük. Ezért, ha Hagana- tagok, ha kartak, akkor sem léphettek volna ki csak úgy a kötelékből. Az újabb önkéntesek kiképzése is katonai jellegűvé vált. Ezek a harcosok nem csak közvetlen környezetüket védték, hanem az egész zsidó közösségért felelősek voltak (néhány esetben még arab településeket is megvédtek a szintén arab rablótámadásoktól).
Feladatuk ellátásában a fegyverhiány, és az akkor még csekély létszám korlátozta őket. Helyzetük némileg javult, amikor az angol hatóságok a második világháború kitörésekor – ha félhivatalosan is – de elismerték a Haganát, amelynek vezetői kötelezettséget vállaltak a rend fenntartására, az együttműködésre, és a hitleristák, valamint ezek arab szövetségesei elleni harcra. Ekkor több ezer zsidó katona csatlakozott a nyugati szövetséges haderőkhöz, és harcolta végig a világháborút, főleg a nyugati fronton.
Palesztina felosztása, 1947
A II. Világháború után a Brit Birodalom nem volt képes többé fenntartani gyarmatait és egyéb mandátumterületeit. Ettől függetlenül makacsul ragaszkodtak Palesztinához, mivel úgy vélték: ha ezt a terület is elesik számukra, oda a nagyhatalmi státusz (ami oda is lett, de nem ezért). Az eddigiekben leírtak miatt viszont nem tudták többé tartani az immár háborús övezetté változott Palesztinát, így nem maradt más, mint a kivonulás.
Ezt az ekkor már ENSZ előtt is napirenden lévő felosztás után óhajtották végrehajtani.
Ráadásul megjelent egy új, rendkívül erőszakos hatalom is a színen: a sztálinista Szovjetunió, mely 1947 novemberében az ENSZ közgyűlésen Palesztina felosztása, és az önálló Izrael megalapítása mellett foglalt állást.
Ennek a meglepő lépésnek egyetlen oka volt: ilyen módon kiemelni a briteket a térségből. Ha ez sikerül – gondolták a sztálinisták – a nyugati befolyásnak ott vége, és a frissen megalakult Izrael szovjet csatlóssá válik, mely aztán feláldozható a további, közel – keleti szovjet terjeszkedés során.
Nem így történt. Izrael nem hogy szovjet csatlóssá nem vált, de mikor átláthatóvá váltak a szovjet törekvések, és az általános szovjet bajkeverés a közel – keleti régióban, lényegében ellenük fordult. Tulajdonképpen ez tette lehetővé a későbbi amerikai befolyás megteremtését is, hiszen Izrael másra nem számíthatott, bár az amerikai – izraeli szövetség ekkor még 20 évvel odébb volt.
A szovjet magtartás, vagyis az arabok nyílt uszítása és támogatása, most már kifejezetten Izrael ellen, nem is hagyott Izraelnek az 1950’ es évek elejétől semmi más lehetőséget.
Ami a felosztási határozatnál a többi igennel szavazót illeti:
1. Szovjet érdekkörbe, vagy szovjet megszállás alatt lévő országok
2. Nyugati államok, akik ilyen módon próbálták megoldani a zsidó menekültek helyzetét
3. Egyes dél – amerikai országok, akiknek az izraeli diplomaták előnyös gazdasági ajánlatokat helyeztek kilátásba, amennyiben szavazataikkal elősegítik Izrael létrejöttét (eredményesen: a legtöbb latin- amerikai országgal a mai napig igen jó Izrael kapcsolata).
Amikor 1947 novemberében az ENSZ kettéosztottnak nyilvánította Palesztinát, soha nem látott intenzitással folytatódtak az összecsapások az arab és a zsidó lakosság között. Ami eltérés volt az eddigiekhez képest:
Megkezdődött a civil lakosság elüldözése mindkét fél részéről.
A zsidók csak akkor tettek ilyesmit, ha erre feltétlenül szükség volt. Pl. nyíltan ellenséges falvakat nem hagyhattak maguk mögött, vagy ha ellenséges arab haderők szálltak meg arabok lakta településeket, és onnan veszélyeztettek stratégiai fontosságú útvonalakat (pl. Deir Yaszin esetében, ahol komoly vérontás történt) .
A palesztinai arabok, és az ide beözönlő arab banditák, katonák viszont nem hagytak kétséget, mit tesznek a zsidókkal, ha megtalálják őket bárhol is. A palesztinai zsidóirtás az arab propaganda szerves része volt már ekkor.
Az arab diktatúrák szintén tömegesen üldözték el saját zsidó lakosságukat, ez úgy kb. 700.000 főt jelentett az ötvenes évek elejéig. Persze az elüldözöttek hová mehettek volna, mint az újonnan megalakult Izraelbe, főleg, hogy nem csak el lettek üldözve, de teljesen ki is lettek rabolva. Annyi szerencséjük volt, hogy az őket elkergető arab diktatúrák nem voltak olyan helyzetben, hogy kiirtsák zsidó lakosaikat az utolsó emberig.
A felosztásról nagyon fontos megjegyezni még, hogy a palesztinai zsidók elfogadták a határozatot, az arabok viszont nem hogy nem fogadták el, hanem eleve népirtást, a palesztinai zsidó lakosság teljes megsemmisítését helyezték kilátásba, amennyiben az ENSZ egyáltalán meghoz egy ilyen értelmű döntést.
Természetesen ennek semmi köze nem volt az önálló „palesztin” államhoz, hiszen ilyen nép nem létezett (palesztinai arabokról beszélhetünk, de „palesztin népről” semmiképpen), ahogy „palesztin nemzettudat” sem.
Ahhoz volt köze, hogy a környező arab országok népvezérei mindannyian birtokolni akarták Palesztinát, és a zsidó lakosságot eleve megsemmisítésre ítélték, köszönhetően az addigra már hisztérikussá vált általános arab gyűlöletnek mindennel szemben, ami „nyugati”, márpedig a zsidókat azoknak tekintették, még ha keleti menekültek voltak, akkor is.
Ez volt az oka, hogy az arab diktatúrák egységesen elutasították a felosztást. Hogy nem sikerült egyiküknek sem elfoglalni Palesztinát, az három dolognak volt köszönhető:
1. A heves, halálig tartó zsidó ellenállásnak, és az ekkor még nagyon gyengén felszerelt, de mégis összehangolt zsidó katonai alakulatoknak
2. Az arab népvezérek és bandafőnökök közötti nyílt gyűlölködésnek, marakodásnak a leendő zsákmány fölött
3. Az arab katonai mesterségbeli tudás teljes – tökéletes hiányának, a közlegényektől kezdve a felső vezetésig.
Abban az esetben, hogy mégis, mi történt volna, ha sikerül az araboknak elfoglalni Palesztinát, nincsenek információk. Nem is lehetnek, hiszen a támadó arab erők között semmiféle együttműködés nem volt, semmiféle közös koncepció nem létezett. Így rejtély marad az is, mit tettek volna a palesztinai arabok függetlenségi mozgalmával, vagy mit tettek volna a zsákmányon marakodó arab diktatúrák egymással.
Izrael kezdetben tehát szovjet, cseh fegyverekkel harcolt a rá támadók ellen, majd amikor a már említettek miatt megbontották a szovjet „szövetséget”, és ekkor fordultak a nyugati világ felé.
Az USA szerepe ekkor: Truman elnök már 1948 – ban jóváhagyott egy 135 millió dolláros kölcsönt (tehát nem segélyt, vagy egyéb, vissza nem fizetendő támogatást), melyet az Európából és az arab diktatúrákból százezrével menekülő zsidók Izraelbe való letelepítési programjára lehetett elkölteni. Az USA vezetői, az elnökkel együtt ekkor még nem gondolkoztak semmiféle komolyabb Izrael szövetségben, egyszerűen meg akarták oldani a hontalanná vált zsidók százezreinek problémáját, ilyen módon (más lehetőség nem is lett volna).
Hasonló céllal nyújtott az USA az ötvenes években is gazdasági segítséget Izraelnek, melyek többnyire a fentihez hasonló kölcsönöket jelentettek.
Izraelnek viszont fegyverekre is szüksége volt, ezeket pedig a bolsevik kapcsolatok megszakítása után Franciaországtól, és Angliától szerezték be. Anglia kényszeredett szövetségre lépett Izraellel, mivel az idő közben lezajlott egyiptomi hatalomátvétel Gaml Abdul Nasszer által azzal fenyegetett, ami később meg is történt: a Szuezi csatorna, és egyéb brit érdekeltségű intézmények (pl. bankok) kisajátításával .
Anglia ekkor már az égvilágon senkire nem számíthatott a térégben (legfeljebb a franciákra, de ez önmagában nagyon kevés volt), így már az ötvenes évek elején elkezdte keresni az Izraellel való gazdasági – katonai kapcsolatokat. Izrael pedig szintén nem számíthatott senki mástól segítségre, így alakult ki ez a kezdetben kizárólag érdekszövetségnek indult brit- francia kapcsolat, ami később rendkívül élénk gazdasági – pénzügyi – ipari – tudományos , és katonai programmá alakult.
Izrael kezdettől fogva egy olyan ellenséges környezetben létezik, amire nem volt még példa a világtörténelemben. Kiirtását, eltörlését évtizedek óta napi szinten ordítják bele a környező diktatúrák népvezérei, véletlenül sem hagyva kétséget az arab – iszlamista vérszomjat illetően. Ehhez hozzájön még az iszlamisták eszeveszett gyűlölete minden és mindenki ellen, ami a „nyugati” értékeket képviseli, Izrael pedig a hozzájuk legközelebb eső ilyen állam.
Hogy tudott mégis létrejönni és fennmaradni Izrael?
Röviden összefoglalva:
1. Az állami léthez nélkülözhetetlen intézmények létrehozásával, ezek hatékony működtetésével, még mielőtt maga az állam létrejött volna (államgépezet).
2. Gyors, hatékony építő tevékenységgel, mely magába foglalta az ipar megteremtését, a már akkor is rendkívül hatékony agráripart, ingatlanépítéseket, korszerű gazdasági – ipari installációk létrehozását, gépesítést, modern oktatási intézményeket, és minden egyebet, amire egy fejlett országnak szüksége lehet. Persze évtizedeknek kellett eltelnie így is, mire Izrael valóban megközelítette a nyugati államok életszínvonalát (kb. a’90 – es évek elejére), de az összes bolsevik és iszlamista diktatúrát már nagyon hamar felülmúlták ebben a tekintetben.
3. Hi – Tech eszközök beszerzése, fejlesztése, lehetőség szerint gyártása (kiemelten fontos!!!). Hi – Tech installációk létrehozása bármi áron, ennek érdekében akár nemzetközi kockázatot is vállalni (jó példa ez utóbbira az izraeli atomtechnológia kiépítése).
4. Hatékony, kölcsönös előnyöket biztosító nemzetközi kapcsolatok létrehozása és fenntartása, jól működő diplomácia
5. Szabadpiaci gazdasági rendszer bevezetése (’80 – as évek)
6. Erős, jól képzett, jól felszerelt hadsereg, magas szintű, rugalmas, szakszerű irányítás
***
Végezetül, néhány szánalmasan ostoba, vagy kifejezetten háborodott sztereotípia, és kijelentés.
Ezeket Izraellel kapcsolatosan gyakran lehet hallani a rendkívül tudatlan „nemzetközi közvélemény”, rosszabb esetben az iszlámnáci vagy az ezekkel szellemi szövetséget valló újnáci propaganda képviselőitől, vagy az erre fogékony „utca emberétől”.
Figyelmeztetés: értelmet ne keresünk bennük, mert az nincs egyikben sem! Röhögni viszont lehet rajtuk.
- Izraelt az USA hozta létre.
- Izraelt az amerikai zsidók hozták létre.
- Izrael elrabolta az ősi palesztin és arab földeket (????)
- Izrael el akarja pusztítani az egész világot, hogy aztán uralkodhasson rajta (?!?)
- A zsidók odamentek az ősi Palesztinába (mármint, a Palesztina nevű országba), letaroltak mindent, felperzselték az egészet, aztán jól elvették az arab olajat.
- Izrael birtokolja az egész világot.
- Izraelben nincs más, csak romhalmaz (????!!!????), meg zsidók.
- Izrael egy barbár, középkori ország, ahol náci jellegű vallási diktatúra van.
- Izraelben mindenki görnyedt hátú, fekete kaftános, kampós orrú, loncsos fekete hajú teremtmény, a nők pedig rondák, de amúgy is rabszolgasorban vannak.
- Izraelt és annak korszerű üvegpalotáit, felhőkarcolóit arab és főleg palesztin rabszolgákkal építették fel zsidó és amerikai fogva tartóik
- A zsidó nem dolgozik, csak lop.
- Izrael lakosságát valakik szervezetten „odavitték” – egyszerre, mind, a II. VH után!
- A mai Izrael területén soha nem éltek zsidók, ez már több ezer éve ősi arab föld.
- A mai Izrael területén soha nem éltek zsidók, ez már több ezer éve ősi palesztin föld.
- A mai Izrael területén soha nem éltek zsidók, ez már több ezer éve ősi iszlám föld.
- A zsidók (és így az összes izraeli is, naná…) csak pénzt tudnak csinálni, ezt is kizárólag az arabok és az egész világ kizsákmányolásával, semmi máshoz nem értenek, és nem értettek soha.
- Holocaust nem is volt, de ha igen, akkor is azt a zsidók csinálták. Sőt, a haláltáborokat is ők építették fel gyorsan, és a hullákat is ők vitték oda valahogy (?????), míg a szövetséges haderők ki nem takarították ezen országokból a náci hadsereget. Tették mindezt a zsidók annak érdekében, hogy ezáltal létrehozhassák Izraelt, és ez legyen az ürügy az arab világ meghódítására (?????).
- Izrael hódító, területrabló hadjáratot folytat megalakulása óta az ellene hősiesen küzdő arab országok ellen.
Magáról a Holokausztról nincs véleményem, az megtörtént esemény volt, tagadni nem lehet, hogy milyen formában történt meg azt pedig hivatalos verdikt adja meg. Ha pedig ezt a verdiktet valaki vizsgálni akarja, az hamar a börtönben találja magát . Személy szerint én nem vagyok hajlandó bűnösnek érezni magam egy régvolt történelmi eseményért ! Köszönetet mondok ezen írásért egy ma már katonaként szolgáló István nevű, egyetemet végző volt levelező partneremnek ! Nem szándékozom üres vádaskodásokat fröcsögni Izrael ellen, így videókkal és írásokkal fogom alátámasztani az írásomat ! Igyekszem mind a két oldalt megismertetni veletek, majd ti eldöntitek magatokban az Izraellel kapcsolatos álláspontotokat. És mégegy, ez kurva hosszú cikk lesz, így csak részletekben tudom nektek feltenni ezt a hatalmas témakört ! Azt viszont el kell ismernie mindenkinek, hogy zsidó állam létezett az ókor idején, lásd Róma idejében, így erről nem óhajtok írni.
De akkor vágjunk bele a sűrűjébe !
A fenti írásban is olvasható, hogy a Palesztin helyzetért elsősorban Anglia okolható, amely állam becsapta a Palesztin területen élő arabokat, csak azért hogy a világháborúban mellettük harcoljanak. Ezek után valaki is akarja bizonygatni az angol becsületességet ?
Magát a terrorizmust az oroszok nevéhez lehet kötni, mégpedig a Lenini időkhöz, de ezzel én most nem óhajtok foglalkozni. Az angoloknál is volt a XVIII században egy ilyen irány, csak az nem emberek, hanem a munkásoktól a kenyeret elvevő gépek ellen irányult. De a valódi modernkori terrorizmust a zsidók vezették be, ők honosították meg !
Ezek után valahogy nem tartom az Izraeli álláspontot igaznak a Palesztin területen élő arabokkal szemben, hiszen a modern terrorizmus első alkalmazói zsidók voltak !
Ismerkedjünk meg Beginnel. Íme a Wikipédia jól fésült bemutatója Beginről :
Menáhem Volfovics Begin (héberül מְנַחֵם בְּגִין, lengyelül Mieczysław Biegun, oroszul Менахем Вольфович Бегин; Breszt-Litovszk, Orosz Birodalom (ma Fehéroroszország), 1913. augusztus 16. – Tel-Aviv, 1992. március 9.) cionista vezető, Izrael egyik legjelentősebb politikusa és államférfija volt. Fiatalon csatlakozott a cionista mozgalomhoz, ahol vezető pozicíókat látott el. A második világháború kitörése után Vilniusba menekült, ahol a szovjet NKVD letartóztatta. Szabadon bocsátása után belépett a szovjetek által szervezett lengyel hadseregbe és 1942-ben Palesztinába helyezték át. Leszerelése után Palesztinában maradt és az Irgun nevű földalatti szervezet parancsnoka lett, amelynek célja a megszállónak tekintett britek elleni küzdelem és a szabad zsidó állam megteremtése volt. Izrael állam 1948-as megszületése után jobboldali politikus lett. 1977 és 1983 között a miniszterelnöki pozíciót látta el. 1978-ban Anvar Szadattal közösen elnyerte a Nobel-békedíjat az egyiptomi-izraeli békeszerződés megkötéséért.
Menáhem Volfovics Begin 1913. augusztus 16-án született Breszt-Litovszkban az Orosz Birodalom területén Zeev-Dov és Hasszia Begin gyermekeként. Tanulmányait előbb a Mizrahi Héber Iskolában folytatta, majd a Varsói Egyetemen jogi diplomát szerzett. A Hasomer Hacair mozgalommal való rövid kapcsolata után Vlagyimir Zsabotinszkij lelkes követőjévé vált és csatlakozott a revizionista cionista ifjúsági mozgalomhoz, a Bétárhoz. A revizionista cionista mozgalom alapítója Zsabotinszkij volt. 1932-ben Begin a lengyelországi Bétár szervezési osztályának vezetője lett. Ezt követően a csehszlovákiai Bétár vezetője volt, majd visszatért Lengyelországba, ahol 1939-ben szintén a mozgalom vezetőjévé választották.[1][2][3][4]
Korábban, az 1936–1939-es palesztin felkelés ideje alatt Begin tömegdemonstrációt szervezett a Varsói Brit Nagykövetség előtt, a britek palesztinai politikája elleni tiltakozásul. Ennek következtében a lengyel rendőrség letartóztatta. Emellett részt vett a Palesztinába történő illegális bevándorlás megszervezésében is. 1939-ben házasságot kötött Aliza Arnolddal (1982-ben hunyt el), akitől három gyermeke született. A fiút Benjaminnak, a lányokat Hassziának és Leának nevezték el. Varsó német megszállásakor Begin Vilniusba menekült, ahol 1940-ben a szovjet hatóságok (NKVD) cionista tevékenységére hivatkozva letartóztatták és nyolc év kényszermunkára ítélték. 1940 és 1941 között Szibériában tartották fogva, majd lengyel állampolgárságára való tekintettel szabadon bocsátották. Ezt követően belépett a szovjetek által szervezett lengyel hadseregbe és 1942-ben[5] Palesztinába helyezték át. Szülei és bátyja a holokauszt során életüket vesztették.[1][2][3][4]
Palesztinai aktivitás [szerkesztés]
Begin 1952-ben, a Nyugat-Németországgal megkötött jóvátételi szerződés elleni tiltakozó kampány közben
1943 vége felé, miután leszerelt a lengyel hadseregből az Irgun parancsnoka lett. Ez a militáns, földalatti szervezet a palesztinai zsidó állam megteremtéséért küzdött, így ellentétbe került a britekkel, akik ekkor uralmuk alatt tartották ezt a területet. Az ellenállásnak számos módja volt, beleértve az erőszakot is. 1944-ben fegyveres harcot hirdetett a britek ellen, akik 10 ezer font sterling pénzjutalmat ajánlottak fel Begin elfogása érdekében. Az Irgun ismertebb akciói közé tartozott az akkói börtön elleni akció, amely az Irgun fogvatartott tagjainak kiszabadítására irányult, valamint a Dávid Király Szálloda elleni merénylet. Begin emellett megpróbálta elhárítani a Palesztinában élő zsidó közösség csoportjai közötti összecsapásokat is, de ez nem mindig járt sikerrel. Begin az Irgun Altalena nevű hajójának fedélzetén tartózkodott, amikor az Tel-Aviv közelébe ért egy fegyverszállítmánnyal az 1948. júniusi arab-izraeli tűzszünet ideje alatt. A David Ben-Gurion vezette izraeli kormány utasítására a hajót tűz alá vették. Izrael állam 1948-as megszületésével és az Irgun feloszlatása után Begin megalakította a Szabadság Pártot (Herut), amelyet ő képviselt az Izraeli Parlamentben (Knesszet), ahol 1949-ben került sor az első gyűlésekre.[1][2][3][4]
A Herut vezetői pozicíóját több mint 30 évig látta el. A párt közismert volt jobboldaliságáról és erősen nacionalista nézeteiről. Begin vezette a Nyugat-Németországgal megkötött jóvátételi szerződés elleni tiltakozó kampányt 1952-ben. Emellett fontos szerepet töltött be a Gahal frakció 1965-ös megalakításában, amely a Herut és az Izraeli Liberális Párt fúziójából született. Jó szónoki, írói és vezetői képességei egyre elismertebbé tették. 1967 júniusáig, a hatnapos háború kitöréséig a parlamenti ellenzék részét képezte. A háború kitörésekor tárca nélküli miniszterként csatlakozott a Nemzeti Egység Pártjához. 1970 augusztusában a William Rogers amerikai államtitkár béketervének feltétel nélküli elfogadása miatti tiltakozásául kilépett a kormányból a Gahal frakciót képviselő kollégáival együtt. A kormány ekkor elfogadta az Izrael által a hatnapos háborúban elfoglalt területek feladását. Begin azt szerette volna, ha a békeszerződés többek között tartalmazta volna Izrael állam Gamal Abden-Nasszer egyiptomi elnök általi elismerését. Később a Gahal csatlakozott a Likudhoz a kormányzó Izraeli Munkáspárti Szövetség elleni blokk létrehozása céljából, amelynek vezetője Begin lett.[1][2][3][4]
Izraeli miniszterelnökként [szerkesztés]
A miniszterelnöksége alatti események [szerkesztés]
Begin, Carter és Szadat Camp David-ben
1977 májusában, amikor a Likud blokk támogatásával elegendő számú mandátumot szerzett a kormányalakításhoz, Begint Izrael első jobboldali miniszterelnökévé választották (addig a szocialisták voltak hatalmon). Begin ragaszkodott az 1967-ben megszállt Ciszjordánia és a Gázai övezet megtartásához. Ennek ellenére ő volt az első olyan izraeli miniszterelnök, aki hivatalosan és nyilvánosan találkozott arab államfővel. Erre a találkozóra 1977 novemberében került sor, amikor Jeruzsálemben vendégül látta Anvar Szadat egyiptomi elnököt. Ő vezette az izraeli békedelegációt is, amely béketárgyalásokat kezdett az arabokkal. Ennek eredményeként 1978 szeptemberében Szadattal és Jimmy Carter amerikai elnökkel aláírták a Camp David-i egyezményt. Ezt követően 1979 márciusában sor került a végleges egyiptomi-izraeli békeszerződés megkötésére is. A szerződés aláírása a washingtoni Fehér Házban történt Begin és Szadat részvételével, az eseményen Carter elnök is jelen volt. A fentiekre tekintettel 1978-ban Begin és Szadat közösen elnyerte a Nobel-békedíjat. Begin és Izrael számára egyszerre volt kiemelkedően jelentős és nehéz a döntés. Egyrészt a békeszerződés békét hozott az ország legnépesebb és katonailag legjelentősebb ellenfelével, másrészt jelentős területi veszteségeket okozott. A korábban Egyiptomtól elfoglalt Sínai-félszigeten ekkor már több izraeli település létezett, amit fel kellett számolni.[1][3][4]
1981. június 30-án a parlamenti választások eredményeként, a korábbi várakozások ellenére, ismét a Likud vezette koalíciós kormány került hatalomra. Begint ismét miniszterelnökké választották. A koalíció vezető egyéniségei és céljai nagyrészt változatlanok maradtak. Begin Izrael elmaradottabb területeinek modernizálására és az ország iparának liberalizációjára törekedett. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik az etióp zsidók bevándorlásának felkarolása (Mózes hadművelet). 1981-ben légitámadást rendelt el az osziraki nukleáris reaktor ellen, ahol az irakiak nukleáris fegyverek kifejlesztésével kísérleteztek. Ez Izrael nemzetközi elítéléséhez vezetett, azonban az öbölháború során bebizonyosodott, hogy a támadásnak jelentős szerepe volt az iraki nukleáris fegyver kifejlesztésének hátráltatásában. Az 1982 júniusában kitört libanoni háború (béke Galileáért hadművelet) vitákhoz és demonstrációkhoz vezetett. A háború, amelynek célja a Palesztin Felszabadítási Front (PLO) kiűzése volt, jelentős számú palesztin polgári áldozattal is járt, ezért ez kezdetben Izrael nemzetközi elszigeteltségéhez és az Egyesült Államokkal való komoly vitákhoz vezetett. Emellett az izraeli hadsereg is számottevő emberi veszteséget szenvedett. Bár az ebből fakadó problémák többsége hamarosan megoldódott vagy mérséklődött a háború olyan örökséget hagyott hátra, amely még jóval Begin közélettől való visszavonulása után is vitákhoz vezetett. Ennek és feleségének, Alizának halála (1982 novembere) jelentős szerepe játszott Begin 1983 októberében bekövetkező, miniszterelnöki pozícióról való lemondásában.[1][3][4]
Az erős vezető [szerkesztés]
Beginről készült szobor
Begin miniszterelnöksége jólétet hozott az átlagos izraeli emberek számára, de emellett jellemző volt az emelkedő eladósodás és az infláció is. Ahogy nőtt az életszínvonal, úgy nőttek az emberek elvárásai is. A vallásos pártok megnövelték a hatalmukat és számos engedményt sikerült elérniük a koalíciótól, amelynek segítségére voltak az egyensúlyi helyzet fenntartásában. Begin összességében szimpatizált a törekvéseikkel.[1]
A külpolitikát illetően az ország elsőszámú kapcsolata az Egyesült Államok maradt és ez a kapcsolat jelentős változáson ment keresztül Begin hivatali ideje alatt. A kapcsolat gyakran viharos volt, mivel a két állam álláspontja számos kérdésben eltért. Ezek az eltérő vélemények a regionális helyzetet és az izraeli-arab konfliktus megoldását illetően jelentkeztek. Ennek ellenére az amerikai gazdasági, politikai és katonai segítség addig soha nem látott szintre emelkedett.[1]
Begin politikusi tehetsége tagadgatatlan és nyilvánvaló volt. Európai származása és udvarias modora ellenére képes volt jelentős népszerűséget elérnie az ellenfeleivel, különösen az ellenzékével szemben. A közvéleménykutatási adatok alapján lemondásakor ő volt a legnépszerűbb és legtiszteltebb izraeli politikus.[1]
Lemondása után [szerkesztés]
A miniszterelnöki pozícióról való lemondása, amely 1983. szeptember 16-án következett be, az izraeli politika egy jelentős korszakát zárta le. Lemondása sokként érte az izraelieket, annak ellenére, hogy korábban kijelentette a politikától visszavonulását. Bár hivatalos indokot nem adott a visszavonulását illetően, nyilvánvaló volt, hogy mind felesége halála, mind az izraeli katonák által Libanonban elszenvedett veszteségek megviselték.[1]
Begin ezt követően visszavonult, magányos életet élt és idejének nagy részét a lakásában töltötte. Nyilvánosság előtt ritkán mutatkozott, leggyekrabban felesége sírját, illetve a kórházat látogatta meg. 1992. március 9-én hunyt el a jeruzsálemi Ihilov Kórházban szívroham utáni komplikációk következtében. Az Olajfák hegyén temették el.[1][4]
Kevesebb mint három hónappal a halála után pártja a Likud, Jichák Sámir miniszterelnök vezetése alatt elvesztette a parlamenti választásokat a munkáspárti Jichák Rabin ellenében. Rabin szerint Begin a holokauszt és a „feltámadás” által formált különleges generáció legkiemelkedőbb alakja volt. Jelentős szerepe volt Izrael létrehozásában és még halála után is jelentős befolyást gyakorolt az izraeli politikára.[1]
És most nézzünk meg egy másik oldalt is, ahol már más a vélemény ! Ez a cikk a Metapédián van.
Menachem Begin Oroszországban született (1913-1992), Izrael miniszterelnöke volt 1977 - 1983). 1929-tõl a Vladimir Jabotiszki vezette cionista betar mozgalom tagja. Jogot tanult Varsóban, 1936-38-ig a csehszlovák betar fõtitkára, 1939-ben a lengyelországi betar fõtitkára. 1939-ben Litvániába megy, ott az oroszok letartóztatják és nyolc évi kényszermunkára ítélik, mint a brit imperializmus kémjét.
Palesztina
1941-ben kiengedik, a lengyel hadsereg tagja lesz. 1942-tõl Palesztinában él.
1942-tõl az Irgun (Etzel néven is ismert) zsidó terrorista mozgalom tagja, 1943 után annak vezetõje. 1946-ben vezetése alatt robbantják fel a KIng David szállót, melynél 91 halott van. (28 brit, 41 arab, 17 zsidó, 5 máshonnan). Az 1948 április 9-i Deir Jasini tömeggyilkosságnak szintén Begin a felelõse.
1978-ban nyerte el a nobel-díjat. Felrobbantotta a King David szállodát, majdnem száz embert megölve. Más helyek bombázásakor sokkal több embert ölt meg. A britek 45 ezer dollárt tûztek ki fejére.
Részletek beszédeibõl
Palesztina felosztása törvényellenes, soha nem fogjuk elismerni. Jeruzsálem örökké a mi (a zsidók) fõvárosa lesz. Izrael földje izrael népéé lesz. Teljesen és örökre. - miután az ENSZ megszavazta Palesztina felosztását.
A palesztinokat szöcskeként morzsoljuk fel: a fejüket sziklákon és falakon zúzzuk szét. (egy beszédben izraeli telepesekhez 1988 április 1, New York Times)
"A palesztinok két lábon járó bestiák"- Menachem Begin beszéde a Kneszetben, idézet Amnon Kapeliouk-tól "Begin és a bestiák", a New Statesman újságban 1982 június 25-én.
De ismerkedjünk tovább a zsidóság eme kiemelkedő alakjával ! Következzék Deir Yassin.
A Deir Jasszin-i mészárlás 2006 december 30 - szombat, 20:08
Kategória: Publikációk
Miközben a világ Szaddam Husszein kivégzésének örvend, aki a vád szerint háborús bûnöket követett el, a kettõs mérce itt is tetten érhetõ. Hiszen úgy tûnik, különbség van gyilkos, és gyilkos között. Az alábbiakban Israel Shamir cikke olvasható, amely az izraeliek által véghezvitt, emberiség ellen elkövetett bûnök egy részét mutatja be.
Egy csodálatosan szép tavaszi napon, amikor a Szentföld fölött halványkék az ég, és mindenütt zöldell a fû, légkondicionált buszok viszik a turistákat a síkság városaiból a hegyvidék városaiba. Nem sokkal a fél út megtétele után, közvetlenül a Bab alVad, vagyis a Völgykapu rekonstruált török kori vendégfogadója mögött a busz páncélozott harci jármûvek pirosra festett roncsai mellett halad el. Ez az az útszakasz, ahol az idegenvezetõk elõadják a szokásos szöveget: 'Ezek a jármûvek azoknak az izraeli hõsöknek az emlékét õrzik, akik áttörték a kilenc arab állam agressziója által Jeruzsálem köré vont blokádot.' A szövegben az arab államok száma aszerint változik, hogy éppen milyen hangulatban vannak az idegenvezetõk, és milyennek ítélik az aktuális közönséget.
A Jeruzsálembe vezetõ útért súlyos harcok folytak az 1948-as palesztinai polgárháborúban, melyek eredményeképpen a síkság cionista zsidói elfoglalták Jeruzsálem virágzó nyugati felét, benne az arab nemesek, valamint a német, görög és örmény kereskedõk nagy fehér kõházaival. E harcok folyamán a cionisták elfoglalták a semleges, nem cionista zsidó területeket is. Nagy etnikai tisztogatást rendezve elûzték a nem zsidókat, a helyi zsidókat pedig gettókba terelték. S hogy teljesebbé tegyék ezt a fényes haditettet, amerre csak elhaladtak, a földdel tették egyenlõvé a palesztin falvakat.
A rozsdásodó roncsok nem a legmegfelelõbb hátteret szolgáltatják a szabvány izraeli szövegekhez, és nem szolgálhatnának egy valósághû film díszleteiként sem. Mesterséges kreálmányok ezek, hiányzik belõlük a filmrendezõk által megkívánt hitelességnek még a látszata is. A blokád és az agresszió sztorija színjáték csupán, s nem forgatókönyv. A turisták számára folyton újrajátszott propagandaelõadás ez a Siratófal és a Holokauszt Múzeum közötti nonstop utaztatáson.
Az ezért az útért vívott harcok 1948 áprilisában fejezõdtek be, hetekkel azelõtt, hogy Izrael május 15-én kinyilvánította függetlenségét, s még azelõtt, hogy az arab szomszédok szedett-vedett csapatai behatoltak volna Palesztinába, hogy megmentsék az õshonos lakosság maradékát. Ahogy T. S. Elliot mondotta, április a legkegyetlenebb hónap. És ilyen volt az a végzetes április is, amikor a palesztinok arra ítéltettek, hogy öt évtizedre földönfutóvá váljanak. A harcok csúcspontja Jeruzsálem kapui elõtt volt, ott, ahol a Szaharovkertek egy temetõre néznek, egy elmeotthonra és a Deir Jasszinra.
A halálnak sok neve van. A csehek Lidicének hívják, a franciák Oradournak, a vietnamiak My Lainak, a palesztinok pedig Deir Jaszszinnak. 1948. április 9-én éjjel az Ecel és a Lehi zsidó terrorista csoport rátámadt a békés falura, és lemészárolt mindenkit, férfiakat, nõket és gyermekeket. Nem akarom itt most föleleveníteni a levágott fülek, fölmetszett hasak, megerõszakolt nõk, felgyújtott férfiak, a kõfejtõbe hajigált hullák vagy a gyilkosok által rendezett diadalmenet véres történetét. Lényegét tekintve minden tömegmészárlás egyforma, Babi-Jartól a láncfûrészes bandán át Deir Jasszinig. A Deir Jasszini mészárlást azonban különlegessé teszi három mozzanat.
Az egyik: itt rengeteg a dokumentum és a szemtanú. Más zsidó harcosok a Haganából és a Palmahból, zsidó cserkészek, a Vöröskereszt és a jeruzsálemi angol rendõrség képviselõi kimerítõ jelentéseket írtak az eseményekrõl. Ez csupán az egyik palesztinmészárlás volt a sok közül, melyeket a zsidók követtek el az 1948-as háborúban, de a többi nem kapott ekkora figyelmet. S valószínûleg ez is csak azért, mert ott volt a szomszédságában Jeruzsálem, a Palesztinai Brit Mandátum székhelye.
A másik: a Deir Jasszini mészárlásnak a saját tragikumán is túlmutató végzetes következményei voltak. A szörnyû hír hallatán tömegével menekültek el az emberek a környékbeli palesztin falvakból, s így a zsidók nyugat felõl zavartalanul közelíthették meg Jeruzsálemet. A menekülés bölcs és racionális döntés volt a civil lakosság részérõl. Miközben ezeket a sorokat írom, a tévém a háborús övezetbõl menekülõ' macedón falusiakat mutat. Anyám családja 1941. június 22-én elmenekült az égõ Minszkbõl. Apám családja ott maradt, és ott is pusztult. Az én szüleim a háború után a többi menekülttel együtt visszatérhettek a szülõvárosukba. A palesztinokat azonban mind a mai napig nem engedték vissza.
A harmadik: a gyilkosok karrierje. Az Ecel és a Lehi bandák két parancsnoka, Menahem Begin és Jichak Samir késõbb Izrael miniszterelnöke lett. Egyikük sem mutatott semmiféle megbánást, s élete végén Menahem Begin egy olyan házban élt, ahonnan szép kilátás nyílt Deir Jasszinra. Semmi nürnbergi bíróság, semmi megtorlás és semmi bûnbánat csak virágokkal telehintett út egészen a Nobel-békedíjig. Menahem Begin büszke volt erre a hadmûveletre, és a gyilkosokhoz írott levelében gratulált nekik a hazafias kötelesség teljesítéséért. 'Izrael történelmének alakítói vagytok' írta. Jichak Samir szintén boldog volt, hogy a dolog hozzájárult álma megvalósításához: a nem zsidók elûzéséhez Izrael földjérõl.
A hadmûveleti parancsnok, Júda Lapidot szintén nagy karriert futott be. Fõnöke, Menahem Begin az oroszországi zsidók Izraelbe kivándorlását szorgalmazó kampány vezetésével bízta meg. Lapidot szolidaritást és családegyesítést követelt, s az 'Engedjétek elmenni a népemet!' emlékezetes jelszavával õ vezényelte a New Yorki és a londoni tüntetéseket. Aki kiállt az oroszországi zsidóknak azért a jogáért, hogy kivándorolhassanak Izraelbe, az valószínûleg találkozott már ezzel a névvel. A Deir Jasszini vérfoltokat azóta már nyilván lemosta a kezérõl. Az oroszországi emigránsok politikai megdolgozása céljából még Lapierre és Collins bestsellerének, a Deir Jasszini eseményeket megszépítõ 'Ó, Jeruzsálemének orosz nyelvû 'verzióját' is kiadatta.
De van még egy további oka is annak, hogy ez az esemény történelmileg különlegesnek tekinthetõ. Deir Jasszin a világ elé tárta a cionista taktika minden elemét. Miután fény derült a tömeggyilkosságra, az izraeli vezetés az egész gaztettet ráfogta... az arabokra. Dávid Ben Gurion, Izrael elsõ miniszterelnöke kijelentette, hogy arab martalóc bandák hajtották azt végre. Aztán, amikor ez a változat megdõlt, a zsidó vezetõk megpróbálkoztak a kármentéssel. Bocsánatkérést intéztek Abdallah emírhez. Ben Gurion nyilvánosan elhatárolta magát és kormányát a mészárlástól, kijelentve, hogy az beszennyezte minden becsületes zsidó nevét, s hogy a gaztettet szakadár terroristák követték el. Ben Gurion píár-technikáit mindmáig büszkeséggel emlegetik a derék cionista-szimpatizáns külföldi 'liberálisok'.
-Micsoda borzalmas, félelmetes történet - mondta egy humanista zsidó, amikor autómmal elhaladtunk Deir Jasszin megmaradt házai mellett. -De Ben Gurion elítélte a terroristákat, akik megkapták méltó büntetésüket - tette még hozzá.
Meg, válaszoltam. Büntetésül a legmagasabb állami pozíciókba helyezték õket.
Alig három nappal a mészárlás után a terrorista bandákat beolvasztották a kiépülõ izraeli hadseregbe, a parancsnokok magas beosztásba kerültek, s egy általános amnesztia eltörölte a bûneiket. [bgUgyanaz volt a forgatókönyv a Sáron miniszterelnök által végrehajtott, történelmileg bizonyítható elsõ atrocitás esetében: elõször letagadtak mindent, azután bocsánatot kértek, majd jött a megkegyelmezés és az elõléptetés.[/b] A Sáron által vezetett alegység a palesztin Kibja faluban házakat robbantott fel a lakókkal együtt, majd lemészárolt körülbelül hatvan férfit, nõt és gyermeket. Miután fény derült a gyilkosságra, Ben Gurion miniszterelnök elõször az arab martalóc bandákra fogta az egészet. Amikor ez nem jött be, elkezdte az arab zsidókat hibáztatni, akik állítólagos arab mentalitásukkal önkényesen indítottak bosszúhadjáratot a parasztok legyilkolására. Sáron számára ez a szokásos diadalmenet volt a miniszterelnöki posztig. Néha már az a benyomásunk, hogy úgy lehet valakibõl a legkönnyebben miniszterelnök, ha elõzõleg tömegmészárlást hajt végre.
Ugyanez ismétlõdött a Kafr Kasemi mészárlás után, ahol az izraeli katonák felsorakoztatták és legéppuskázták a helybéli parasztokat. Amikor a tagadás eredménytelen volt, és kommunista parlamenti képviselõk feltárták a véres tényeket, a tetteseket hadbíróság elé állították, és hosszú börtönbüntetésre ítélték. De egy év sem telt bele, és a tettesek már szabadlábon voltak, s a gyilkosok parancsnoka az Israel Bonds fõnöke lett. Fogadni mernék, hogy addigra már lemosta a vért a kezérõl.
Most, ötven év elteltével a zsidó elit elhatározta, hogy ismét megpróbálja revízió alá vetni a Deir Jasszinban történteket. A történelem hamisításban élenjáró amerikai cionista Szervezet, a ZOA (Zionist Qrganization of America) az amerikai adófizetõk pénzén kiadta a Deir Yassin: History of a Lie (Deir Jasszin: egy hazugság története) címû brosúrát. A ZOA revizionistái a saját ellenségeik, a 'holokauszttagadók' módszerét alkalmazták: egyszerûen figyelmen kívül hagyták a túlélõk, a Vöröskereszt, a brit rendõrség, a Zsidó Cserkészek és más zsidó megfigyelõk beszámolóit, akik ott voltak a mészárlás helyszínén. Nem érdekelte õket Ben Gurion beismeréssel felérõ bocsánatkérése sem, hiszen e bandák vezére végül is a zsidó állam miniszterelnöke lett. A ZOA szerint kizárólag a gyilkosok beszámolói hitelesek. Már tudniillik akkor, ha ezek a gyilkosok zsidók.
De akadnak még igaz emberek, és talán ez lehet az oka annak, hogy a Mindenható nem töröl el bennünket a föld színérõl. Létezik egy Deir Jasszin Emlékbizottság (Deir Yassin Remembered), amely küzd az emlékek meghamisítása ellen. Könyveket ad ki, találkozókat szervez, s azon munkálkodik, hogy emlékmûvet állíttasson a tömeggyilkosság helyszínén, hogy az ártatlan áldozatoknak legalább ennyi elégtétel jusson, és 'örök nevet' kapjanak, 'amely soha el nem vész' (Izaiás könyve 56, 5.). Ezt meg kell tenni még azelõtt, hogy Deir Jasszin és a szomszédos falvak túlélõ leszármazottai visszatérnek a menekülttáborokból apáik földjére.
Israel Shamir (Íródott 2001. április 9-én, a Deir-jasszini mészárlás emlékére.)
És most következzen a mai napon is tanított "valódi" történet, ahogy azt tanítják az oktatásban !
DEIR JASZIN MÍTOSZA
1948 április. Ebben az időpontban már majdnem egy éve nyílt háború zajlott a zsidó és az arab felek között Palesztinában. 1948. április 9-én Egy olyan esemény történt, mely azóta is megosztja az izraeli társadalmat, és a közel-keleti politikával, hadtörténettel foglalkozó történészeket. Pedig a tények ismeretében, valamint a helyszíni szemtanúk beszámolói alapján nem indokolt ez a megosztottság.
Ez az esemény Deir Jaszin falu ostroma és elfoglalása.
Szándékosan nem használom a deir jaszini „mészárlás” megnevezést, mert a továbbiakból látszani fog, miért.
A problémakör: adott egy ütközet az arab és a korabeli zsidó (nem izraeli, hiszen ekkor még innen Izrael állam kikiáltása 1 hónapra volt) alakulatok között. Adott egy falu, amely stratégiailag kulcsfontosságú helyen található, ezért birtoklása létkérdés. Nem a falu az érdekes, hanem a hely, ugyanis aki ezt a helyet uralja, az nem csak az utakat, de az egész vidéket uralja. Az említett ütközet ezért a helyért, ezért a faluért történt.
Hogy mi történt valójában Deir Jaszin faluban 1948 április 9-én, az ha nem is deríthető ki teljesen, de nagyrészt választ kaphatunk rá, ha kellő figyelemmel végigvesszük a forrásokat, melyek jelentős mennyiségben rendelkezésre állnak.
Az események és a források a következőképpen értékelhetőek, arab és zsidó oldalról egyaránt:
- Közvetlenül bizonyítható események, hiteles források alapján (pl. helyszíni beszámolók)
- Közvetetten bizonyítható események (pl. alapvető katonai stratégiai ismeretekből kiindulva)
- Kevésbé bizonyítható, de valószínűsíthető események
- Bizonyítható hazugságok
- Nem bizonyítható, de valószínű hazugságok
- Propaganda
Nem olyan bonyolult az ügy, mint amilyennek látszik.
Akkor hát, kezdjük.
1947-ben kitört a háború Palesztinában. Cél: zsidó részről biztosítani a birtokukban lévő területeket, megvédeni a lakosságot, megakadályozni az ellenséget a rajtaütésszerű támadásokban. Biztosítani a lakosság ellátását. Az elszigetelt helyek beolvasztása a nagyobb, zsidó kézen lévő területekbe. Arab részről a teljes zsidó lakosság likvidálása, egész Palesztina mentesítése a zsidó jelenléttől, de nem a palesztin arab nemzeti haza létrehozása miatt, hanem Palesztina újrafelosztása Szíria, Transzjordánia, Libanon között. Hogy egy sikeres háború után az arab győztesek hogyan osztoztak volna meg a zsákmányon, arról nincs információ . Más szóval: a palesztinai arabok céljaikkal, újdonsült nemzettudatukkal együtt ágyútölteléknek kellettek a környező arab országoknak.
1948. áprilisában a téma szempontjából ez volt a stratégiai helyzet: Jeruzsálem zsidók lakta része, vagyis kb. a fele, a nyugati városrész (plusz a Scopus-hegy kelet-Jeruzsálemben) teljesen körbe volt véve az arab fegyveresek által. Ezek a fegyveresek a helyi arab lakosság gerillái, valamint a környező arab országok katonái voltak. Nyugat-Jeruzsálemet azonban nem tudták lerohanni, mert ehhez sem a megfelelő fegyverzet, sem a katonai szaktudás nem állt rendelkezésre. Így aztán maradt a kiéheztetés. Ezt a blokádot a tel-avivi központtal rendelkező zsidó fegyveres alakulatok olyan módon próbálták megtörni, hogy konvojokat indítottak a bekerített Jeruzsálembe élelmiszerrel, gyógyszerrel, fegyverrel megpakolva. A helyi topográfiai viszonyok miatt ez egy logisztikai rémálomnak bizonyult, ugyanis az egyetlen, teherautók által is használható út tel-avivból Jeruzsálembe dombok, sziklák között vezetett át. Ezt az útvonalat nagyrészt ekkor még az arabok birtokolták. Így rendszeresek voltak a lesből végrehajtott véres rajtaütések a konvojokon. A veszteségi arány, a kísérő zsidó katonák vitéz helytállása ellenére is kezdte elérni az 50 százalékot, ezt pedig tovább nem tűrhette a HAGANA (korabeli zsidó fegyveres testület), sem pedig a JISHUV (zsidó közösség) vezérkara.
Ennek az útvonalnak a biztosítására, az egész terület arab orvlövészektől való teljes megtisztítására indult meg 1948.április 6-án a NACHSHON hadművelet. Ebben három zsidó fegyveres alakulat vett részt: a már említett HAGANA, az IRGUN, és a rettegett LECHI . Az egész harccsoport HAGANA parancsnokság alá volt rendelve ekkorra.
És ennek az útvonalnak a legfontosabb stratégiai pontján terült el Deir Jaszin arabok lakta falu.
Amit erről a faluról feltétlenül tudni kell: lakossága kb. 1000 fő volt, vagyis korabeli palesztinai léptékben nagy falunak számított. Nagy tiszteletnek örvendő elöljárói befolyásuk által elérték, hogy arab fegyveres ne tehesse be a lábát ide, mert egyrészt híresek voltak semleges magatartásukról, másrészt tartottak a zsidó megtorlástól, amennyiben arab fegyvereseket fogadnak be. A falu lakossága eredetileg nem is akart menekülni, de nem is lett volna miért, hiszen a korabeli, egyébként nyilvános HAGANA jelentések szerint, meg az egész környékbeli lakosság ismeretei szerint is békés, egyik felet sem támogató lakosság élt a településen. Különféle arab fegyveresek több alkalommal is próbáltak bevonulni a faluba, de ezt mindannyiszor megakadályozta a lakosság, saját jól felfogott érdekében. Még a félelmetes Abdul-Kadir Husszeininek is merészeltek nemet mondani, és ami érdekes, nem volt retorzió.
Egy alkalommal nagyobb arab (nem palesztinai, hanem főként szír, meg iraki) harccsoport erőszakkal behatolt a faluba, de tisztázatlan körülmények között nemsokára kivonultak. Nincs kizárva, hogy a lakosok megfenyegették őket, miután az elöljárók tekintélye már kevésnek bizonyult. Deir Jaszin lakossága ugyan békés volt, de fel voltak fegyvekrezve, mint az összes többi arab falu lakossága. De ebben nincs is semmi meglepő. Nem is ez volt a baj.
A zsidó parancsnokság akkor határozta el Deir Jaszin megszállását, amikor egyre gyakoribbá vált az arab fegyveresek jelenléte a falu környékén, valamint az imént említett konkrét betolakodás után. Nyilvánvaló, hogy miért: egyetlen haderő sem tűrhetett meg egy ilyen, potenciális tűzfészket sem a hátában, sem az útjában. Így, amikor a NACHSHON hadművelet megindult a jeruzsálemi út felszabadítására, Deir Jaszin elfoglalása az IRGUN és a LECHI feladataként lett kiosztva. A HAGANA ezzel egy időben teljes letámadást indított ezen a fronton.
Tudni kell, hogy ekkoriban már javában harsogott az arab propaganda, mely szerint szadista, kannibál zsidó vérivók garázdálkodnak, és kíméletlenül felhentelnek minden útjukba kerülő arabot. Ezért meneküljön minden arab, nemsokára úgyis visszatérhetnek, mikor a lator zsidókat kisöprik a győztes arab erők. A hagymázas propaganda hatása alól Deir Jaszin lakosai sem tudták kivonni magukat. Ennek, meg a közeledő zsidó alakulatok hírének hallatára tömegesen hagyták el a falut, és itt jön az első komoly probléma a Deir Jaszin-mítosszal kapcsolatban.
Vagyis:
1. Kizárt, hogy az egész lakosság, 254 ember esett volna áldozatul a zsidó fegyvereseknek, ahogy azt az arab propaganda állította akkor. Hiszen egyrészt nem ennyi volt a lakosság, hanem kb. 1000 fő, másrészt, ahogy meghallották, hogy jönnek a zsidók, azonnal menekülni kezdtek. Mire az IRGUN és a LECHI 132 embere odaért, már majdnem üres volt az egész település. Majdnem.
2. Valakik ugyanis ott maradtak. Valakik belelőttek a gyanútlanul közeledő zsidó harcosok soraiba. Ezután nem ám egy kis csetepaté, hanem komoly utcai harc bontakozott ki, jelentős arab fegyveres erők ásták be magukat a falu házaiban. A csata egészen kora délutánig tartott, reggeltől. Namost: ilyen ellenállást 254 civil nem tudott volna kifejteni hétpróbás frontharcosok ellen, meg sehány civil sem. Itt bizony képzett orvlövészek voltak, jó sokan. Hogy mikor szállták meg a falut, azt nem tudjuk.
Így egyértelmű hazugság az állítás, mely szerint a faluban kizárólag FEGYVERTELEN civilek tartózkodtak, akiket a lator zsidók halomra öltek.
A zsidó fegyvereseket ilyen módon fogadó arabok származása viszont nem derült ki egyértelműen, de a korabeli zsidó katonák irakiakat véltek felismerni bennük. Bár a kérdés lényegtelen, a lényeg az, hogy komoly utcai harc zajlott azon a helyen 1948. április 9-én.
Az is tény, hogy ismeretlen számú civil is maradt a faluban. Azért ismeretlen számú, mert a férfiakról többnyire nem lehetett megállapítani, hogy harcoltak-e, vagy sem, de sok esetben a nőkről sem. Ezt alább még tárgyalni fogjuk. Az egyértelmű civil halottak csak a gyerekek, meg az öregek voltak, mert sajnos volt belőlük. Számuk ISMERETLEN . A zsidó katonák pedig sem akkor, sem később nem számolgattak, hanem elásták a halottakat, miután a Vöröskereszt munkatársai távoztak. Itt nagyon fontos a „miután”, mert így a Vöröskereszt pontos számadást készíthetett volna.
Nem készített.
A harcok jellegéről.
Itt következik egy felsorolás az arabok ellenállásának jellegéről, és az erre adott IRGUN és LECHI válaszról:
- Arab orvlövészek. Ez még belefér egy háborúba.
- Az arab harcosok által nyílt téri összecsapás kerülése, rejtőzködés. Ez annyira belefér egy háborúba, hogy alapvető taktikai követelmény
- A megadásra való felszólításra erős puskatűz volt a válasz. Ezzel sincs semmi gond, katonai értelemben.
- Az ott maradt civilek élő pajzsként használata az arab orvlövészek által. Na ez már nem fér bele semmilyen háborúba. Gyalázatos, GYÁVA GAZTETT, amit azóta is alkalmaznak a palesztin terroristák Izrael ellen. Így nem csoda, hogy kiket kaszál le az ellenséges lövés elsőnek. Gyakran láthatunk erre példát, immár a televízión meg az interneten keresztül is.
- Orvlövészek álcája: többen egész testet takaró, női ruhákat vettek föl, és léptek ki az utcára, menekülést vagy megadást szimulálva, aztán eképp nyitva tüzet a megtévesztett zsidó harcosokra. Néhány ilyen eset után egyáltalán nem csoda, hogy a zsidók lelőttek mindenkit, aki harc közben elébük került. A nem harcoló civil áldozatokról lásd alább.
- Nők részvétele a harcokban: korabeli szemtanúk egyöntetűen állították, hogy bizony ilyen is volt. Hogy ezt kényszerből tették, valamilyen fenyegetés hatására, vagy „lelkesedésből”, azt nem tudni. Igazság szerint nem azt állították a szemtanúk, hogy egyes nők lőttek a zsidókra, hanem azt, hogy fegyverekkel a kezükben rohangáltak, hozták-vitték az orvlövészeknek azokat. Sajnálatos módon így célponttá tették magukat.
- A falu nagy része már az IRGUN kezén volt, amikor megálltak a zsidók, és újra felszólítottak mindenkit, ezúttal már megadásra. Némi megkönnyebbülésükre elő is jöttek páran, nők, férfiak vegyesen. Egy részüket kimentették a harctérről (kb. 100 foglyot ejtettek így a zsidók, ezeknek nem esett bántódásuk a továbbiakban), de ami ezután jött, arra senki nem számított. A megadást ugyanis páran ismét szimulálták, és több nőről derült ki, hogy beöltözött férfi. Ilyen módon lőttek szét az arabok még több zsidó harcost. Az ekkor már túlerőben lévő zsidók hamar felszámolták ezt a fajta ellenállást, de innentől nem volt kegyelem.
Vagyis: háztól-házig jellegű utcai harc zajlott le, annak minden jellegzetességével. Mint például szobákba bedobott kézigránátok, épületek, pincék felrobbantása. Aligha kell magyarázni, hogy így elkerülhetetlen a civil áldozat. Csak hát sajnos, az ott maradt (túszul ejtett??) civileknek nem volt túl sok választása.
Korabeli, a harcok alatt a helyszínen tartózkodó arab szemtanúk többen is állították, hogy a harc kitörésekor a zsidó alakulatok nem támadtak kifejezetten a civilekre. Az IRGUN és a LECHI pedig kifejezett parancsba kapta a nem harcoló lakosok kímélését. Hogy mégis estek áldozatul civilek, egyfelől az eddigiekből kiderül, miért. Mindenesetre erre mondta azt Ben-Cion Cohen IRGUN-parancsnok, hogy „megöltünk minden arabot, aki az utunkat keresztezte”
Másfelől…
Most jön a kegyetlenebb, „sötét oldal”.
Képzeljük el az egyszeri zsidó harcost,
- akinek a népét újra a kiirtás veszélye fenyegeti, ezt az ellenség hangosan szét is kürtöli
- pár évvel korábban a világ legnagyobb tervszerű népirtásában kb. hatmillió hittársát ölték halomra hasonló jelszavakkal, mint amit az arabok ordítottak akkor, és teszik azóta is
- egy látszólag üres településen társaival együtt kelepcébe csalják. Túléli, sőt, hatékony ellentámadást indít.
- Az ellenség a fent taglalt módon többször megtéveszti, becsapja őt, így egy idő után képtelen különbséget tenni civil és harcoló között, hacsak nem egészen kicsi gyerekkel kerül szembe.
- harccsoportjának fele ilyen módon odavész
Vajon milyen mentális állapotba kerül egy ilyen katona?
Megzavarodik. Megőrül, bosszúra szomjazik, meg az ellenség vérére. Immár nem tesz különbséget civil és nem civil, gyerek és felnőtt között.
Magyarázzuk meg neki egy ilyen helyzetben, mi az az irgalom. Magyarázzuk meg neki, mi a kegyelem. Magyarázzuk meg neki, mi a hadijog.
Ez nem ment fel senkit, az alól, ami ez után következett, de némileg árnyaltabbá válik a dolog.
Ugyanis, a harcok vége felé, és a végén is, falhoz állított embereket lőttek le egyes nekivadult LECHI-és IRGUN fegyveresek.
Honnan tudjuk?
1. Később a helyszínre érkező HAGANA katonák jelentéseiből, melyek szerint pár helyen úgy találtak halottakat, hogy a közvetlen közelükben nem volt nyoma harccselekménynek
2. Szintén a helyszínre érkező Vöröskeresztesektől, akik hasonló értelemben nyilatkoztak
3. Arab túlélőktől.
4. Maguktól a helyszínen harcoló zsidóktól, akik egy percig sem csináltak titkot ebből, hiszen egy nemzetközi szervezet, valamint a saját parancsnokaik is jelentették az ügyet.
A vöröskeresztesek, mint már említettük, nem készítettek számadást a halottakról, érthetetlen módon.
Így a halottak számát ezekből a forrásokból lehet felbecsülni:
- 100-200. Ez a Vöröskereszt első becslése volt.
- 93. Ezt az adatot egy túlélő adta meg , aki megszámolta a körülötte lévő halottakat (csak azt nem mondta, hogy ebbe beletartoznak-e az elesett zsidó katonák és az arab lövészek is, vagy ezek csak civilek?)
- kb. 100, ezt a számot erősítették meg más túlélők is.
Arab propaganda, mely visszafele sült el
Ezután következtek a legotrombább, elmebeteg hazugságok, amelyek innentől végig jellemezték az arab propagandát. Alighanem kiagyalója sem volt épelméjű, úgy véljük, a saját személyiségét és vágyait vetítette ki azokra, akik ellen tombolt-őrjöngött. Ugyanis, a következő rémhírek kezdtek el Deir Jaszin után terjengeni az arab rádiókban:
- Több száz hulla, mindenütt, ahol zsidó harcosok megjelennek
- Terhes nők (!!!) megerőszakolása
- Tömeges nemi erőszak
- Széttaposott magzatok, melyek terhes nőkből lettek kiszaggatva
Elképesztő. Ha most nem gondolunk bele a dolog abszurditásába, tekintsük ezt: nincs olyan ENSZ vagy Vöröskereszt jelentés, olyan túlélői vagy szemtanúi beszámoló, olyan helyszíni médiajelentés (az arab őrjöngést leszámítva) amely ilyen őrültségeket jelentett volna bárhol is.
Egy fontos következtetés, amit bárki beláthat, ha figyelmesen végigolvassa ezt a cikket:
Ami a deir jaszini eseményeken jelen lévők leírásait illeti, legyen az arab túlélő vagy zsidó harcos, Lechista vagy Hagana-tiszt, beszámolóik nem zárják ki egymást, ellentmondásokat nem tartalmaznak.
Érthetetlen okokból a Vöröskereszt egyik orvosa , aki állítása szerint végigjárta a II. VH frontjait, és a helyszínen járt közvetlenül a deir jaszini harcok befejezése után, azt találta mondani mikor a halottakat meglátta, hogy ilyen szörnyűséget még a II. VH alatt sem látott sehol…
Rajta kívül egyetlen más forrás sem állít ilyet, sem a saját kollégái, de még az arab túlélők sem. Lelőtt emberek holttestei…azok voltak. De nem tudjuk, melyik II. világháborús fronton járhatott a doktor, hogy „még nem látott ilyet…”
Akárhogy is, mindez bőven elég volt a palesztinai arab lakosság tömeges meneküléséhez, ami nem is csoda. Amikor a nemzetközi média meg az arabok csak Deir Jaszin esetében 254 halottról beszéltek, a leendő izraeliek annyiban hagyták a dolgot. Egyfelől hiába is tiltakoztak volna, másfelől így azt látták: tömegesen elhagyják az arabok a leendő Izrael Állam területét. Ez utóbbit különösebben nem bánták, mert TUDTÁK, hogy ennek a lakosságnak a nagy része amúgy is rendkívül ellenséges, a későbbiekben pedig egyfajta távirányítású bombává változnának.
Erre tanította meg a zsidókat az elmúlt 28 év. Azért ennyi, mert 1920-ban tört ki Jeruzsálemben nyíltan a zsidó-arab konfliktus, mégpedig egy jókora zsidóellenes arab pogrommal. Majd ugyanez Hebronban, ezután további szóló késelések, verekedések 1929-ig, majd egy újabb, több mint 100 zsidó halottat maga után hagyó jeruzsálemi pogrom.
És ne feledjük: Az IRGUN meg a LECHI még nem volt ekkor sehol, azok csak az 1930-as években alakultak meg, MINDERRE VÁLASZUL.
Elüldöztek ilyen módon a zsidók arabokat több helyről is? Igen. Ha már menekült az arab, nem próbálták a zsidók erejüket megfeszítve maradásra bírni őket? Természetesen nem. Ennek oka fentebb olvasható.
DE EZT SOHA NE FELEDJÜK:
Ekkor már az arab országok többségéből százezrével űzték el a zsidó lakosságot, azok meg menekültek, hova máshová, mint a leendő Izraelbe?
Érdekes módon, ha a menekültek szóba kerülnek, erről a zsidó exodusról a mai napig nem hallani, csak a palesztin menekültekről, akiknek vezérei egyébként a nemzetközi média segítségével rendszeresen újradefiniálják a „menekült” fogalmat, politikai érdekeiknek megfelelően, ezáltal válva egyre hiteltelenebbé.
A zsidók meg mit tehettek volna 1948-ban, az arab országokban? Gyakorlatilag nem is tehettek mást, mint menekülni, hiszen ahogy közeledett Izrael megalapítása, úgy váltak az arab országok lakosai egyre ellenségesebbé zsidó honfitársaikkal szemben. Pogromok, verekedések, halálos fenyegetések; megtették a hatásukat. A többség minden vagyonát hátrahagyva érkezett Izraelbe, a mely megalapításakor ennek megfelelően koldusszegény ország volt .
Ezek a zsidó menekültek alkották aztán, 1948 május 15-e után Izrael lakosságának háromnegyedét, valamint alkották annak a hadseregnek a nagy részét, amelyet azóta sem tudott legyőzni senki.
1 Nem is lehet, mivel erre vonatkozóan az arabok semmiféle tervvel nem rendelkeztek. Az arab országok előzőleg tanúsított magatartásának, valamint a további eseményeknek a tükrében viszont nyilvánvaló volt szándékuk. Ezek az események most nem kerülnek tárgyalásra.
2 Az IRGUN és a LECHI korábbi tevékenységével kiérdemelte a terrorszervezet minősítést, de fontos hozzátenni, hogy tevékenységük bosszúra, megtorlásra korlátozódott. Célpontjaik többnyire katonai jellegűek voltak, civil lakosságot ritkán támadtak, bár erre is volt példa. A három szervezet létrejöttéről, és hírhedten ROSSZ viszonyáról részletes leírás található ebben a könyvben: Dr. Jeshurum Elayahu: Zsidó szabadságharcosok. Filum, 1985.
3 Ez volt az egyetlen, szervezett harchoz is értő arab vezető ebben az időben. Nem csoda: 3 éves kiképzését még a náci Németországban kapta. Egyébként ütközetben halt meg a Nachshon hadművelet során, még ebben az évben.
4 Érthetetlen, hogy a később helyszínre érkező Vöröskereszt munkatársai miért nem számolták meg pontosan az áldozatokat, életkort és nemet is figyelembe véve. A köztudatba beépült 254-es szám amúgy nekik köszönhető, de ez nem pontos számítás volt, hanem becslés. A 254-nek egyébként számos más forrás tökéletesen ellentmond.
5 Kevésbé ismert, de tény: a falu körül felfejlődő zsidó alakulatok hangosbemondón keresztül tudatták az esetleg még ott maradottakkal, hogy megszállás következik, és aki előjön, annak nem esik bántódása. Ekkor még senki nem jött elő. Viszont egy alapos sortűz volt a válasz a bevonuló zsidók képébe.
6 Sajnos ebből a kontextusból nem derül ki, hogy a „mindenki” az kire vonatkozik. Minden egyes emberre (ami nyilván lehetetlen, hiszen sok túlélő arab maradt), vagy minden ellenállóra? Gyaníthatóan ez utóbbi.
7 Jobb híján használjuk ezt a szót, mert azt nem írhatjuk le, hogy „fajtársát”. Nem azért nem írhatjuk le mert súlyosan sértő, gyilkosan rasszista és ostoba szóhasználat lenne, hanem azért, mert emberi faj csak egy van.
10 Ezzel szemben áll a világ legnagyobb hazugságainak egyike, hogy a megalakuló Izraelbe csakúgy dőlt a pénz, de már amúgy is gazdagok voltak, és az összes vagyonukat az arabok kirablásával szerezték. Túl azon, hogy őrültség az egész állítás, ugyan miféle vagyont lehetett volna felhalmozni szintén koldusszegény arabok „kirablásával”?
Ma ez a hivatalos történet, ezt tanítják az oktatásban. Hogy melyik változat az igaz ? Van rá tippem. Neked pedig olvasóm, majd irányt mutat a többi anyagom.
2010 Június 1 Ma már nem folytatom tovább Izrael bemutatását, inkább a közelmúlt arcátlan Izraeli akcióit mutatnám be, ráadásképpen pedig a magyar politikusok seggnyalását Izrael felé ! Most már bizton kijelenthetjük Izraelről a terrorista hozzállást ! Nincs mit szépíteni, Izrael köp a törvényességre, és támadást intézet egy NATO tag hajója ellen, kvázi háborús helyzetet provokált ki, ráadásul civileket gyilkolt meg ! Izrael ügye jelenleg zárt ajtók mögött zajlik az ENSZ-ben, ha most sem lépnek fel ez ellen a terrorista állam ellen, ez az esemény fogja bizonyítani a cionista befolyást az ENSZ-re, mintegy mutatván az ENSZ feleslegességét. Gondolom az Egyesült Államok újból a zsidó állam segítségére fog sietni ez ügyben is. Az USA-ról is fogok videót bemutatni, ahogy a hadserege civileket gyilkolt Irakban. Ez a két állam terroristaként viselkedett már sok helyzetben, egymást segítve, támogatva a világ számos pontján.
Először is ismerkedjünk meg Izrael legfőbb szövetségesével, az USA-val. 2001 óta számtalan barbár tett írható a számlájukra, amiről egy összeállítást fogok bemutatni. Kezdjük talán ezzel, ahol Irakban újságírókat és civileket ölt meg az amerikai hadsereg. Következzék hát a videó a barbár tettről :
Ennyit a nagy szövetség moráljáról ! De kezdjük a zsidók 2008-as Öntött ólóm nevű hadműveletétől, elég a zsidó államot inentől bemutatni !
gáza
Miért hullanak a bombák Gázára?
A palesztinhatóság felügyelete alatt álló Gázai övezet jelentős és eddig még nem kitermelt olaj és főleg földgáz készletekkel rendelkezik (forrás).
A palesztin földgáz készletek feltérképezését 2000-ben adta át a British Gas cég a Jasszer Arafat által vezetett palesztinhatóságnak. Ekkor olyan megállapodás jött létre a palesztinhatóság, a British Gas és egy arab energetikai mérnöki cég közt, amely szerint a palesztin földgáz kitermelésből keletkezett haszon 60% az angol céget, 30% az arab céget és 10% a palesztinhatóságot illeti (forrás: Haaretz, október 21/2007). Ez a földgáz gyakorlatilag a palesztin hatóság felügyelete alatt álló, Gázához tartozó, Mediterrán tengerparti sávban rejlik és a British Gas felbecslése szerint legalább 1.4 ezermilliárd (trillió) köblábról, de talán sokkal többről van szó.
A nemzetközi törvények szerint, a Gázai földgáz a palesztin nép tulajdona, de Ariel Sharon izraeli miniszterelnök egyértelműen kijelentette 2001-ben, hogy Izrael igényt tart rá. Ezt követően, a palesztin hatósággal létrehozott megegyezés ellenére a British Gas nem mert neki vágni a földgáz kitermelésének. Miközben egyre erősebbé vált a konfliktus az Arafat hatóság és a Sharon kormány közt, 2004 áprilisában Sharon kijelentette, hogy Arafat „potenciális célponttá” vált Izrael számára (forrás). Néhány hónappal később, 2004 decemberében, Arafat meg is halt vérmérgezésben…
2005 decemberében Sharon agyvérzést kapott és azóta is állítólag vegetatív állapotban van. Sharon után ismét volt remény, hogy a palesztin földgáz kitermelésre kerüljön a palesztin nép javára és 2006 tavaszán a British Gas már készült is aláírni egy szerződést Egyiptommal, aki ezt a földgázt felvásárolta volna (forrás: Times, május 23/2007). Az izraeli Ehud Olmert és az angol Tony Blair kormányok ezt a szerződést azonban megakadályozták. Ezt követően, az Olmert kormány elkezdett tárgyalni a British Gas céggel a Gázai földgáz ügyében, kizárva a palesztin hatóságot a tárgyalásból. 2007 decemberében a British Gas és az izraeli kormány közti tárgyalások eredménytelenül megszakadtak.
Az izraeli napilap Haaretz szerint, a jelenlegi izraeli támadást Gáza ellen már 2008 júniusában kezdte el tervezni a hadsereg (forrás). Érdekes módon, szintén 2008 juniusában kereste fel újra az izraeli kormány a British Gas céget azzal, hogy tárgyaljanak meg egy olyan szerződést, amelyben a Gázai földgáz készleteket Izrael és az angol cég értékesítenék együtt, kizárva a palesztin hatóságot (forrás: Globes Online – Israel`s Business Arena, június 23/2008).
2008. december 27-én, az izraeli hadsereg elindított egy nagy erejű támadást a Gázai övezet ellen. E támadásnak ma (2009. január 11.) már több mint 800 halálos áldozata és 3,500 sebesültje van a palesztin lakosságban. Az áldozatok fele civil, a harmada gyerek. 2009. január 10-én, az izraeli légierő elárasztotta Gáza egymillió hat százezer lakosát röplapokkal; ezek arra buzdítják a palesztinokat, hogy haladéktalanul hagyják el otthonaikat és tömörüljenek be a déli részen fekvő, Egyiptommal határos, 80 ezer lakosú Rafah városba.
Vajon miért hullanak a bombák Gázára? Miért kell szörnyet halni a palesztin gyerekeknek és miért vállalja a cionista állam a világ szégyenfoltja szerepét? Azért, mert el akar számolni néhány száz rosszul felfegyverzett Hamasz „terroristával” vagy talán azért, mert Gáza valóban egy olyan olaj és földgáz Eldorádó, amiről a zsidó állam nem képes lemondani?
Ennyit a zsidókról, anyagi haszonért mindent ! Az a néhány selejt, házilag készített palesztin rakéta támadás nem lett volna elég ok ehhez a támadáshoz, nyilvánvaló volt, hogy Izrael csak akkor vállalkozik ilyen költségű hadműveletre ha abban pénzt lát. A blokád is ezzel van összefüggésben, Izrael telepbővítései is ezt a célt szolgálják. A békefolyamatok sem szolgálják Izrael területrabló politikáját, így soha nem is törekedett megállapodásra a Palesztinokkal.
Palesztin foglyokat temetett el élve a zsidó terrorállam
Nashaat Al-Wahidi palesztin emberjogi aktivista hétfőn bejelentette: bizonyítékai vannak arra vonatkozóan, hogy az izraeli hadsereg év eleji gázai agressziója során zsidó katonák számos palesztin foglyukat megölték, sőt, némelyeket élve temettek el. Történt mindez Gázától keletre, Al-Zeitoun település közelében.
Elmondása szerint olyan civileket is elföldeltek, akik megsebesültek, azonban még életben voltak. Az emberjogi aktivista a borzalmas módon kivégzett palesztinok közül meg is nevezett néhányat.
Mint mondta, a háború során sok polgári személynek nyoma veszett, akiknek a sorsáról a mai napig nem lehet tudni semmit.
Nincsen kizárva természetesen, hogy az eltűnt palesztinok közül egyesek izraeli titkos börtönökben raboskodnak – tette hozzá Al-Wahidi.
Mint ismeretes, Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő a Goldstone-jelentés nyilvánosságra kerülése után kijelentette: nem engedi, hogy akár csak egyetlen izraeli katona is a nemzetközi bíróság elé álljon háborús bűntettek elkövetése miatt.
Arról is beszámoltunk, hogy Magyarország küldötte - öt másik állammal együtt - az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában az izraeli háborús bűntetteket feltáró Goldstone-jelentés elfogadása ellen szavazott – hazánk örök szégyenére.
AI: indokolatlan pusztítást végzett Gázában Izrael; hazugság az "élő pajzs" használatának vádja
Indokolatlan pusztítást végzett Izrael a Gázai övezetben tavaly december végén indított háromhetes hadjárata során - állapította meg az Amnesty International (AI) nemzetközi jogvédő szervezet csütörtökön közzétett jelentésében.
A londoni székhelyű szervezet azzal vádolta meg a zsidó államot, hogy megsértette a hadviselés törvényeit. "A (Gázai övezetben végzett) pusztítás nagy része önkényes és szándékos volt, és oly módon és körülmények között hajtották végre, amelyek azt jelezték, hogy katonai szempontok nem indokolták" - állt a jelentésben.
Az AI a Gázai övezetet védelmező Hamász palesztin iszlamista szervezetet is bírálta az Izrael elleni, "a nemzetközi jogot sértő" rakétatámadások miatt, amelyeket "háborús bűncselekményeknek" minősített.
Az AI arra vonatkozóan nem talált bizonyítékot vizsgálódásai során, hogy a palesztin harcosok szándékosan élő pajzsként használták volna a polgári lakosságot. Azt azonban alá tudta támasztani, hogy az izraeli katonák veszélynek tettek ki civileket, köztük gyerekeket is azzal, hogy nem engedték nekik elhagyni a katonaság által elfoglalt és a későbbiekben harci állásokként használt házakat.
A szervezet adatai szerint az izraeli Öntött Ólom hadművelet 1400 palesztin életét oltotta ki, köztük 300 gyerek és több száz ártatlan civil felnőtt halt meg. Ez a mérleg nagyjából megegyezik a Hamász-kormány egészségügyi minisztériuma és a független Palesztin Emberjogi Központ által közzétett számokkal.
Az izraeli hadsereg 1166-ra tette a palesztin halálos áldozatok számát, közülük izraeli forrás szerint 295-en voltak civilek. A palesztin rakétatámadások felszámolása céljával indított hadműveletben mindössze tizenhárom izraeli halt meg.
(MTI nyomán)
Izrael ellenségei !
ENSZ: továbbra is büntetlenek a gázai háborús bűnösök
A tavaly decemberben indított gázai offenzíva során elkövetett háborús bűntettek független és alapos kivizsgálására szólította fel az izraeli és a palesztin vezetőket az ENSZ emberi jogi főbiztosa.
Navi Pillay, a világszervezet Emberi Jogi Tanácsának a Goldstone-jelentés ügyében csütörtökön megkezdett genfi ülésén kijelentette: Izraelben és a megszállt területeken a jogsértők továbbra is büntetlenséget élveznek.
Felszólította a feleket, hogy kezdjék meg azonnal a felmerült emberijog-sértések pártatlan, független és hatékony kivizsgálását a bizalom helyreállítása és a békefolyamat előmozdítása érdekében.
(MTI)
Ennyit a világ legerkölcsösebb országáról, mint azt egy hazug zsidó mondta !
Nos, ez a riport ráviládít arra, hogy az USA miért nem szavaz meg soha egyetlen egy határozatot Izrael ellen, hiszen a kutya sem haraphatja meg a gazdája kezét !
A Goldstone-jelentés elleni fellépést tervezgeti Izrael
Egységes stratégiát dolgoz ki az izraeli kormány, hogy hatékonyabban léphessenek fel az ENSZ háborús jelentése ellen – írja a JTA izraeli hírügynökség. Értesülésük szerint erről Benjamin Netanjahu kormányfő igazságügyi és honvédelmi minisztereivel egyeztetett.
A zsidó terrorállam elutasítja egy független vizsgálóbizottság felállítását. Netanjahu azt is közölte: nem engedik, hogy külföldön hallgassák ki az izraeli katonai vezetőket.
(HírTV nyomán)
Na ennyit, ez a zsidó állam úgy ugráltatja az ENSZt ahogy akarja. Nem fér a fejembe hogy ezt a kibaszott háborúsbűnös államot mi a picsáért nem rúgják valagba. Az is szörnyű hogy egy NATO tag, név szerint az USA segíti ezt a terrorizmust állami szinten űző államot.
The Times (www.timesonline.co.uk), Yedioth Ahronoth (www.ynetnews.com)
Nem foglalhatja el posztját a Moszad új nagy-britanniai képviselője – írja a Times. Mint ismert, az izraeli titkosszolgálat előző reprezentánsát a januári útlevélbotrányt követően kiutasították az Egyesült Királyságból, az új képviselő kinevezéséhez pedig a szigetország olyan biztosítékokat követel a zsidó államtól, melyet az nem hajlandó megadni.
David Miliband külügyminiszter a Moszad-hivatalnok kiutasításakor úgy fogalmazott, az útlevelek klónozása „megengedhetetlen tett, mely komolyan sérti Nagy-Britannia szuverenitását”. Ezután közölte az Alsóházzal, biztosítékot kért izraeli kollégájától, Avignor Liebermantól, hogy az eset nem ismétlődik meg. Az ígéret máig nem hangzott el, hiszen ezzel a zsidó állam gyakorlatilag elismerné, valóban a Moszad felelős Mahmoud al-Mabhouh Hamasz-vezér januári meggyilkolásáért.
A Külügyi és Nemzetközösségi Iroda (FCO) képviselője a Times kérdésére elmondta, az izraeli fél máig nem kereste meg őket a kiutasított ügynök jelenleg üres pozíciójának betöltése ügyében. „Úgy gondoljuk, Izrael feladata a teljes és nyílt kapcsolathoz szükséges bizalom helyreállítása” – nyilatkozta az FCO szóvivője. – „Ehhez elengedhetetlennek tartjuk, hogy a másik fél megadjon számunkra bizonyos garanciákat – az pedig nyilvánvaló, hogy mindenféle izraeli kérést ezek fényében vizsgálunk meg”.
A zsidó állam és Nagy-Britannia viszonya egyébként sem felhőtlen az utóbbi időkben – főként a brit jogrendet felhasználó személyek vagy csoportok miatt, akik több esetben elérték, hogy háborús bűnökért letartóztatási parancsot adjanak ki vezető izraeli politikusok és magas rangú katonák ellen. A Yedioth Ahronoth izraeli lap tegnap például arról számolt be, a londoni rendőrség komoly erőket mozgatott meg, hogy megtalálja a tavaly decemberben egy konferenciára a városba utazni tervező Tzipi Livnit. A lap értesülései szerint a házkutatási paranccsal érkező hatósági személyek szabályos razziát tartottak a hotelben, sehol sem találták azonban az izraeli politikust: az ugyanis az utolsó pillanatban úgy döntött, mégsem utazik. A rendőrök ezt akkor még nem tudták: amikor Livnit nem találták a szobájában, felforgatták érte az egész szállót, majd a biztonsági kamerák felvételeit követelték a tulajdonostól, hogy azok alapján találjanak rá a miniszterre. Livni azóta kerüli Nagy-Britanniát.
Valószínűleg a liberális demokraták megerősödése sem tölti el örömmel az izraeli politikusokat, Nick Clegg pártja ugyanis a múltban több Izrael-ellenes bojkottot is támogatásában részesített.
Ausztrália kiutasít egy izraeli diplomatát
Az ausztrál kormány elrendelte egy izraeli diplomata kiutasítását az országból a Dubajban januárban meggyilkolt Hamasz-tisztviselő elleni merénylethez használt ausztrál útlevelek miatt - jelentette be hétfőn az ausztrál külügyminiszter.
Stephen Smith elmondta a parlamentben: a rendőrségi vizsgálat nem hagyott kétséget afelől, hogy az izraeli titkosszolgálat, a Moszad hamisított meg négy ausztrál útlevelet, amelyeket Mahmúd al-Mabhúhnak, a Hamász katonai szárnya egyik vezetőjének a meggyilkolásához használtak. A miniszter hozzátette, ez nem az első alkalom volt, hogy Izrael ausztrál úti okmányokat hamisított. "Egy barát nem tesz ilyet" - mondta.
Az ausztrál kormány azt kérte, hogy Izrael canberrai nagykövetségének egy munkatársa egy héten belül hagyja el az országot. Márciusban Nagy-Britannia is kiutasított egy izraeli diplomatát a Mabhúh-gyilkossághoz használt hamis brit útlevelek miatt.
Én vissza sem engedném a zsidókat az országba !
Hogy miért is történt ez ? A választ egy gyilkoságban találjuk meg, ahol Izrel külföldön gyilkolt, idegen országok útleveleit hamisította meg. De hát mit is lehet Izraeltől várni ?
De hogy fogalma legyen mindenkinek, miért is nem fog Izraelel békét kötni a Palesztin területeken élő arab lakosság, arra áljon itt egy példa. Az USA Obama elnöke megkérte, már ez is röhejes, hogy állítsa le a Palesztin területen Izrael az építkezést. Valójában az USA hazudott a világnak, hiszen egy alárendelt csatlós mégsem pofázhat az urának, az USA nem követelte az Izraeli építkezések leállítását a megszállt Palesztin területeken, holott ezt határozat tiltja a területrabló Izraelnek !
Lehullt a lepel: még a telepépítés leállítását sem követelték Obamáék
Az Egyesült Államok felújította az Izraelnek nyújtandó hitelgarancia-programját, miközben folynak a palesztin-amerikai tárgyalások.
Izrael 2002-ben már kapott egy 9 milliárd dolláros csomagot hitelgaranciákban, s ebből még 3.8 milliárdja maradt 2011-ig. Ez a hitelgarancia azt jelenti, hogy Izrael úgy bocsáthat ki értékpapírokat a nemzetközi piacon, hogy az Egyesült Államok garanciáit bírja.
Emlékezetes, hogy idősebb Bush elnök annak idején éppen a hitelgarancia megvonásával kényszerítette az izraeli kormányt tárgyalásokra a palesztinokkal Madridban. Az arabbarátnak beharangozott, de cionista zsidó tanácsadókkal rendelkező Obamána k ez persze esze ágában sincs.
Közben New Yorkban George Mitchell, az Egyesült Államok közel-keleti különmegbízottja Ehud Barak izraeli védelmi miniszterrel egyeztetett a ciszjordániai megszállt palesztin területeken lévő zsidó telepek ügyéről.
A két politikus mintegy négy órán keresztül tárgyalt, és - mivel nem tartottak sajtóértekezletet - kiszivárgott, hogy az amerikai különmegbízott nem kérte nyíltan a zsidó telepítések teljes befagyasztását (ahogyan azt a jelenlegi hivatalos amerikai álláspont megfogalmazza), hanem inkább csak azt hangsúlyozta, hogy az izraeli kormánynak "lépnie kell".
Újságírói kérdésre válaszolva egyébként Barak aljas cinizmussal azt mondta, hogy egyelőre még "túl korai" volna a zsidó telepek létesítésének még az átmeneti befagyasztásáról is beszélni.
(MR nyomán)
Aggasztó adatokat közölt a Békét Most! elnevezésű baloldali izraeli békeszervezet a Ciszjordániában meglévő zsidó telepek növekedéséről. A szervezet szándékosan az amerikai közel-keleti megbízott, George Mitchell megérkezését megelőző napokra időzítette a jelentés nyilvánosságra hozatalát, hogy így hívja fel a figyelmet az áldatlan állapotokra. A jelentés tanúsága szerint a telepek mérete a 2008. év folyamán mintegy 60 százalékkal növekedett a palesztin hatóság által irányított Ciszjordánia területén, különösen Jeruzsálem közelében. A szervezet légi felvételekkel támasztja alá állításait, melyek szerint 2008 folyamán mintegy 700 új épület és 163 új lakóegység létesült. Mindez csupán azért érdekes, mert az izraeli kormányzat elvben befagyasztotta a telepek létesítését és bővítését. A jelentés szerint azonban az izraeli kormányzat nemhogy tiltaná a telepek bővítését, de földterületek különböző jogcímen történő kisajátításával elő is segíti azt. Különösen igaz ez Kelet-Jeruzsálemben, ahol a tavalyi év során 195 új izraeli lakóház épült.
A Békét Most! ezzel egy időben felrója azt is, hogy amíg izraeli lakóházak épülnek, addig a palesztin területeken az izraeli hadsereg, arra hivatkozva, hogy azok engedély nélkül épültek, palesztinok lakóházait rombolja le. Legutóbb szerdán 4 család házát tették a földdel egyenlővé egy Kelet-Jeruzsálemhez tartozó kis faluban.
De hogy az USA mennyire veszi komolyan a zsidótelepek építésének problémáját, arrol álljon itt egy videó !
Ennek az országnak vagyunk mi a NATO társai, akinek a szava semmit sem ér, ennek az országnak, amely csatlósként kiszolgálja Izrael népirtó politikáját !
Valódi terveiket pedig ez a kijelentés adja meg !
Ideiglenes határok közötti palesztin államot szeretne Peresz
Ideiglenes határok közötti palesztin állam megteremtését javasolta csütörtökön Simon Peresz izraeli államfő.
A politikus Javier Solana kül- és biztonságpolitikai főmegbízottal folytatott jeruzsálemi megbeszélésén tette kezdeményezését. Indítványa szerint a felek egyértelműen elköteleznék magukat, hogy e határok egy meghatározott idő után állandókká válnának. (El is lehet hinni neki, hiszen egy zsidó politikus sosem hazudik !)
A Palesztin Hatóság máris elutasította a tervet. "Határozottan elutasítjuk Peresz javaslatát, amely a startmezőre állítana vissza bennünket" - mondta Nabíl Abu Rudeina, Mahmúd Abbász palesztin elnök szóvivője.
(MTI nyomán)
Így tálalja a Palesztin helyzetet a hazug amerikai média a féleszű polgárainak, kicsavarva adja elő a helyzetet, ártatlanak állítják be a terrorista Izraelt ! Különösen azon röhögtem, ahol is az elborult elméjű öreg egy nyugati demokráciát vizionált Izraelbe ! Ha a terror a nyugati demokráciát jelenti az USA-ba és Izraelben, akkor stimmelt a megállapítása, ebben az esetben viszont felmerül bennem a kérdés. Ha ez a nyugati demokrácia, ebben az esetben az USA támogatja Izrael terrorját, akkor Afganisztánban kik ellen küzd ? Hiszen nem küzdhet a terrorizmus ellen, mert a terrorizmust maga az USA is támogatja !
Ez egyszerűen fogalmazva azt jelenti hogy Izrael bármikor megváltoztathatja a határokat Izrael javára, és újabb zsidó telepeket építhet fel az elrabolt földön !
De hogy ezt miért nem írja meg a sajtó és miért nem mutatja be a média ? Annak egyszerű oka van. Íme:
Brit elemző: Tel-Avivból vezérlik a nyugati sajtót
Mint a kuruc.info is beszámolt róla, a The Daily Telegraph című „tekintélyes” brit lap nemrégiben közölt egy fényképfelvételt, amelyen Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök személyi igazolványa látható. A dokumentum szerintük azt bizonyítaná, hogy a kiváló perzsa államférfi zsidó származású. Persze pillanatokon belül lelepleződött az egész gyermeteg cionista propagandafogás, melyhez hasonlót mindenki ellen bevetnek, akitől komolyabban tartanak.
Egy érthető okokból neve elhallgatását kérő brit politikai elemzőnek is tele lett a hócipője a cionista hazugságokkal, és kijelentette: számos brit vezető lap, köztük a Daily Telegraph is, egyenesen Izraelből kapja az utasításokat. „Az Ahmadinezsádról megjelent hamis hír egyértelműen összhangban áll az izraeli érdekekkel” – jelentette ki a politikai elemző, akinek bátorsága és becsületessége egészen rendkívüli, tekintve, hogy a legtöbb politológus semmirevaló, becstelen alak.
„Az izraeli propagandisták az ilyesfajta hazug tudósításokkal a Goldstone-jelentésről szeretnék elterelni a figyelmet, amely ugyanis élesen rávilágít a palesztinok ellen a gázai háború során elkövetett háborús bűncselekményekre” – jelentette ki az ismeretlen elemző. Aki úgy véli, hogy a The Telegraph-ban megjelent hazug híradás révén a cionistáknak egy másik célkitűzésük is volt: szerették volna megzavarni az iráni atomprogramról zajló megbeszéléseket a nyugati hatalmak és Irán között.
A brit politikai elemző szavaiban nincsen semmi meglepő, tudtuk eddig is, hogy a nyugati sajtó nagyobbik része a cionisták zenéjére táncol. Valaha Moszkvából irányították a sajtót, most pedig Tel-Avivban adják ki az irányelveket a propagandisták számára.
Kedves honfitársaim, jobb tehát, ha nem a „fősodratú” médiából tájékozódnak, mert azokban egészen példátlan szarkeverés folyik. A narancsos birkáknak üzenem: az egész fityiszes médiabirodalom – beleértve a HírTV-t, meg a Magyar Nemzetet, Magyar Hírlapot – ugyancsak az izraeli járszalagon csüng.
(PressTV nyomán)
Ennek nyomát az USA-ban is meglehet látni, elég csak ezt a riportot megnézni, ahol Obamát bírálják az Izraeli zsidók, mivel Obama nem ért egyet azzal a ténnyel hogy a zsidók rablott földön építkeznek ! A cionistabarát média azonnal megtámadta az elnököt, a zsidó országban a lakosok pedig felháborodtak. Íme:
De az is érdekes, hogy amikor Irán atofegyverei miatt megpróbálja rávenni az USA-t egy közös támadásra, valahogy a saját atomfegyvereiről nem akar beszélni ez a terrorállam !
Akkor vajon mi a fenét ugrál Izrael ? Ha ő sem tartja be az atomegyezményt, akkor milyen jogon akarja azt másokra ráerőltetni ? Vagy esetleg úgy érzik hogy ők a világ kiválasztott nemzete ? Pofátlan Izrael ! Az ENSZ pedig asszisztál mindehhez az Izraeli pofátlansághoz.
De vajon Izrael és Magyarország kapcsolataiban miként szerepelnek a zsidók ? Kezdjük mindjárt egy igazán érdekes Izraeli akcióval még a Bajnai féle szocialista kormány idejéből. Két kémrepülő, naná hogy Izraeli berepült a légtérbe ! Íme:
De aztán az Izraeli nagykövet mindjárt hazudott is, nem is kémrepülő gépek voltak hanem katonai gépek ! Ennyit az Izraeli igazmondásról !
A zsidó nagykövet szerint nem nagy ügy, ezek szerint nem is egyszer repültek át az országunk felett ! Az arcátlan beszólása után milyen véleményem lehet erről a népről ? A Fidesz politikusa Lázár János szerint törvénytelenül repültek. Íme:
Mielőtt valakiben felbuzogna a nagy érzelem a Fideszért, nem árt megvizsgálni a Fidesz hozzáállását ebben az ügyben. Mindkét pártnak egyazon a gazdája, és ha jobban megnézzük, akkor észrevehetjük hogy még soha nem harapták át egymás torkát semmiért, soha nem is vonták felelősségre a sikkasztókat, sem a tolvajokat, sem a korruptakat. Nagy balhékat keltettek egymás irányába, nem győzték egymás szennyeseit kiteregetni, de a választások után szépen igyekeztek a feledés homályába sűlyeszteni egymás aljasságait. Hát ezért volt az egész kémrepülő ügy, de utánna történt valami komoly lépés ? Az MSZP által elkövetett disznóságokra is rá fog kerülni a lepel az önkormányzati választások után, elvégre a gazda megengedi hogy a csahosai morogjanak egymásra, de komolyabb marakodásnál a kék és fehér színbe öltözött gazda szétcsap a csahosok közt. De hogy tisztában legyünk azzal hogy mennyire itthon érzik magukat a kiválasztottak, arra áljon itt ez a videó !
De jöjjenek az egyébb bizonyitékok.
Az ügy, ami összeköt: Martonyi is Izrael-kitűzővel ünnepelt
Mint hírül adtuk, Horváth Csaba szocionista képviselő egyenesen a népirtó zsidó államot ünneplő rendezvényről érkezett az elvileg magyar Parlamentbe az alakuló ülésre. De ne higgye az olvasó, hogy csak a komcsik éltették a hazánkat felvásárló cionista képződményt: ott volt a két kedvenc miniszterjelöltünk is: a besúgó, Martonyi János és Pintér Sándor.
Mivel a Fidesz két szép embere megjelent a gazdánál, így az MSZP sem maradhatott le a gazda kezének nyalogatásáról !
Íme Horváth Csaba az MSZP-től, aki szintúgy részt vett a zsidó állam alapításának örömködésén ! Hát hogy is tudna a két párt összeveszni, mikor egyazon gazdát szolgálnak !
Csak azt nem tudom, vajon minden államalapítást ilyen illusztris társaság ünnepel, vagy ez csak a zsidóknak szól ? Elég érdekes az is hogy Izrael menyire aggódik Magyarországért, esetleg aggódik azért az országért ahova szeretné betenni a Palesztinok vérével beszennyezett kiválasztotti lábát ? Izraelben is ilyen lelkesen ünneplik a Magyarország államalapítását ? És mi a fasz közünk van nekünk az Izraeli államalapításhoz ?
Jehuda Lahav izraeli újságíró a magyarellenes mocskolódás forrása – Egy zsidó hazugság világhódító útja
Jehuda Lahav, a hazudozóA Háárec című izraeli napilap 2009. június 1-jén leközölt egy hírt, amely arról szól, hogy a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének hírlevele a zsidók elleni fegyveres küzdelemre szólítja föl a”büszke magyarokat”. A hazug hír arra jó volt, hogy lejárassa az EP-választásokon a Jobbik színeiben indult Szima Juditot. Jehuda Lahav hazugsága bejárta az egész világot.
A Magyar Hírlap 2009. június 19. világhálós kiadásában Szima Juditra, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (TMRSZ) főtitkárára hivatkozva azon meditál, hogy vajon ki lehet az Európai Zsidó Kongresszus (EJC) honlapján megjelent magyarellenes rágalom forrása. Magyarán: Ki röpítette föl elsőként azt a hazugságot, miszerint a TMRSZ hírlevelében a zsidók elleni fegyveres harcra szólítják a magyar népet.
Nos, az aljas rágalmat elsőként terjesztette a vén Jehuda Lahav (előnevét a magyar nyelvű sajtóban is angolosan Yehudának írja), a Népszabadság volt tel-avivi tudósítója, a szlovák államiság nagy tisztelője, aki már hosszú évtizedek óta szlovák, magyar, angol és héber nyelven mocskolja a magyar népet. Lahav, mint „Magyarország-szakértő” időnként az izraeli állami rádió főadóján sugárzott Jomán Huc (Külpolitikai Napló) című műsorban is kezelésbe veszi a magyarokat.
Lahav először 2009. június 1-jén a Háárec című izraeli napilap angol nyelvű kiadásának A zsidó világ című rovatában jelentette meg a TMRSZ hírlevelével kapcsolatos hazugságát. A magyarországi sajtóban is vihart kavart Lahav-írás első közlésének dátumát azóta is tévesen 2009. június 2-ra teszik, habár először június 1-jén délután látott napvilágot, amelyről az időrendben első 12 olvasói levél (talkback) is tanúskodik.
Magyarán: Jehuda Lahav volt az, aki a nagy nyilvánosság előtt elsőként rágalmazta meg Szima Juditot és a TMRSZ-t, s a magyargyűlölő gazembert később mások csak idézték a témát máig napirenden tartó sajtókiadványokban.
Lahav fentebb említett írását még aznap, június 1-jén, a pontos forrást megjelölve és Szima Judit nagy méretű képével illusztrálva, leközölte a Há-Forum Le-Téum Há-Máávák Bá-Ántisémijut (Az Antiszemitizmus Elleni Küzdelem Összehangolásának Fóruma) című héber nyelvű portál. Az írás végén forrásként itt is egyértelműen Jehuda Lahav és a Háárec van megjelölve.
Az Eurázsiai Zsidó Kongresszus (EAJC) angol nyelvű hírportálja már másnap, június 2-án szóról szóra lehozza a Háárecben megjelent történetet Jehuda Lahav aláírással, illetve azzal a megjegyzéssel, hogy a Háárecben napvilágot látott cikk nyomán íródott.
A Zsidó Világkongresszus (WJC) hírportálján is angol nyelven jelent meg, 2009. június 4-én, Mose Kantorra (s nem Joseph Kantor, amint azt a Magyar Hírlap írja), az Európai Zsidó Kongresszus elnökére hivatkozva a Lahavtól kiindult, s itt mindössze két mondatra zsugorított hazugság. Mose Kantort idézve közvetve ugyan, de a mindenható Zsidó Világkongresszus a budapesti kormánynak is üzen ebben a hírben, s nyugtalanítónak nevezi azt, hogy „a kormányok nem reagálnak az ilyen izgatásra.”
Jehuda Lahav 2009. június 7-én, az EP-választások napján úgy gondolta, hogy dob még egy lapáttal az eddigi mocskolódására, amikor is a Háárec című napilapban – ezúttal héber nyelven - újabb kirohanást intézett a Jobbik és természetesen Morvai Krisztina ellen. Morvaival kapcsolatban megint előhozakodott az egyes zsidók metélt farkincájáról szóló, akkor már elég ósdinak számító történettel.
Az EP- választások napján a fentebb már említett Antiszemitizmus Elleni Küzdelem Összehangolásának Fóruma című héber nyelvű portál – ezúttal a www.politics.hu portálra hivatkozva - is kötelességének érezte azt, hogy megnyomja a vészcsengőt az egyre fokozódó magyarországi antiszemitizmus ügyében. S mit ad Isten, ismét előkerült a metélt farkincáról szóló tanmese Morvai Krisztina és a Jobbik antiszemitizmusának említésekor. A cikkben a Deák Ferenc Polgári Kör honlapjára bejegyzett „farkincás” mondás mellett szó esik egy Barát Gábor nevű New York-i magyar ”barát” személyről és a vén cionbarát Jeszenszky Gézáról, aki természetesen elhatárolódott Morvaitól.
Június 7-én a Há-'Inján Há-Merkázi (A Központi Téma) című héber nyelvű világhálós újság két fotót is (elég jókat) mellékelt Morvai Krisztina pocskondiázására. Egy Dáni Kohén nevű újságíró, a cikk jegyzője, kezdetben az aznapi magyar országgyűlési (sic!) választásokról beszél, de Morvairól szólva ő sem felejti el megemlíteni a „metélt farkincát”. A cikk egy nappal később frissített részében már az EP-választás eredményének tudatában a lap ezt írja: „Magyarországon például a jobboldali fasiszta párt nem csak bejutott az Európa Parlamentbe, hanem Morvai Krisztina vezetésével három képviselőt is küldhet Brüsszelbe.”
Úgy látszik, nem csak a magyarok azok, akik Adyval szólva mindig mindenről elkésnek, hanem a magyar zsidók is. A Magyar Zsidók Világszövetségének (MZSVSZ) hírportálja ugyanis csak június 16-án közölte először Lahav hazugságát. Az MZSVSZ az időközben kirobbant botrányt tekintetbe véve a közlésből már kihagyja a TMRSZ hírlevelének történetét, de azt azért megírja, hogy mennyire aggódik a magyarországi zsidóság a Jobbik és a Szima Judit vezette szakszervezet között létrejött együttműködés miatt.
A Jehuda Lahav által 2009. június 1-jén földobott magyarellenes hazugság szinte néhány nap alatt meghódította, bejárta a zsidó- és a velük egy követ fújó nem zsidó világsajtót, s a legtöbb esetben mindenhol föltüntetik az eredeti hírforrás, Jehuda Lahav és a Háárec nevét.
Jehuda Lahavot, életútját és magyargyűlöletét rövidesen részletesen is bemutatjuk. Egyelőre csak annyit, hogy Hiller István 2008 januárjában Tel-Avivban neki és egy másik címeres magyargyűlölőnek, Naftali Krausnak, személyesen nyújtotta át a Pro Cultura Hungarica-emlékplakettet. Martonyi a gazdáknak tett gesztusa pedig álljon itt. Íme:
2010-05-27. 19:34 Nyomtatóbarát változat
Megosztom!
Izraeli kitűzős Martonyi a "parlamenti zsidózás" ellen tiltakozott, Pintér fellépést ígért a Gárda ellen
Martonyi János a külügyi bizottság ülésén nyomatékosan arra kérte a Jobbik képviselőit, hogy hagyjanak fel a parlamenti zsidózással - tette mindezt az után, hogy az Index beszámolt róla: a jobbikos Gyöngyösi Márton az előző nap az Országgyűlésben Magyarország gyarmati sorsáról beszélt, és sajnálkozott, hogy a világot irányító pénzügyi háttérhatalmat szolgáló Martonyi János lett a külügyminiszter, aki már részt vett a nevét egy arnhemi hotelről kapó Bilderberg-csoport találkozóján is - írja a Hírszerző.
Ugyancsak az említett lap tudósításában olvasható, hogy a Jobbik Magyar Gárdára vonatkozó kérdésére Pintér egyértelműnek nevezte a jogi helyzetet, "és nem hagyott kétséget afelől, hogy a rendőrség keményen fel fog lépni azok ellen, akik jogerős bírói ítéletek és a hatályos törvények ellen lépnek fel".
Az Origó így számol be az esetről:
Ha valóban fontosnak tartják, hogy segítsék a magyarság ügyét, a magyar parlamentben ne beszéljenek zsidó világ-összeesküvésről - mondta a jobbikos Gyöngyösi Mártonnak Martonyi. A miniszterjelölt szavába vágó Gyöngyösi szerint ez az Index hamisítása volt, amit azóta már helyreigazítottak. Gyöngyösi szerint ő csak a Bilderberg-csoportra kérdezett rá a plenáris ülésen, és azt mondta, annak ismert a személyi összetétele, a zsidó szó nem hangzott el a szájából.
Martonyi elnézést kért, de azt mondta: a Jobbiknak figyelnie kell a szavaira, mert azoknak nemzetközi hatásaik is lehetnek. A miniszterjelölt szerint ő nem jár a Bilderberg-csoport üléseire, csak egyszer, 2008-ban hívták meg. "Örülnék, ha járhatnék" - mondta Martonyi, aki szerint magasabb szintű érdekérvényesítésre adna lehetőséget, ha állandó meghívott lenne. Martonyi szerint a csoport változó személyi összetétellel gyűlik össze, tagjai közt ott van a holland királynő is.
De érdekes, sőt megdöbbentő volt a számomra az a riport, ahol Simon Peresz Izreli nagyfejes Magyarország felvásárlásáról mondott. Íme a riport:
És most jöjjön az a riport, ahol Kósa Lajos a Fidesztől menteni próbálja Simon Peresz szavait, megpróbálja bakinak beállítani. :
De most már jöjjön az a hír, ami nálam kicsapta a biztosítékot, amiért valójában íródott ez az írás, a segélyszállító hajók elleni támadás. Ez volt a jelenben elkövetett legnagyobb baklövése Izraelnek !
2010 Május 31
Peking és Moszkva is elítéli a cionista vérengzést, az AI vizsgálatot követel
Az Amnesty International (AI) nemzetközi emberjogi szervezet követelte a palesztin terület izraeli blokádjának feloldását. "Úgy tűnik, hogy az izraeli erők nyilvánvalóan túlzott mértékű erőt alkalmaztak" - olvasható a szervezet londoni székhelyén kiadott közleményében, amelyet Malcolm Smart, az AI közel-keleti és észak-afrikai részlegének vezetője írt alá.
A szervezet első lépésként követeli Izraeltől, hogy azonnal hozza nyilvánosságra a bevetési parancsot, amelynek birtokában az izraeli kommandó megtámadta a flotillát. "A hajókon tartózkodó aktivisták egyértelműen közölték, hogy legfőbb céljuk tiltakozni a folyamatos izraeli blokád ellen, amely tulajdonképpen kollektív büntetés, emiatt sérti a nemzetközi jogot" - tette hozzá Smart.
Peking, Moszkva és London is elítélte a támadást
"Megdöbbentett bennünket a súlyos áldozatokkal járó izraeli támadás és elítéljük azt" - áll Ma Csao-hszü (Ma Zhaoxu) közleményében, amelyhez a Hszinhua hírügynökség tájékoztatásul hozzáteszi, hogy az izraeli erők meg akarták akadályozni, hogy a konvoj Gázába jusson, s eközben megöltek legalább 10 embert és több mint 30-at - köztük török aktivistákat - megsebesítettek. "Kína figyelmeztette Izraelt, hogy komolyan hajtsa végre az ENSZ Biztonsági Tanács határozatait és javítson a gázai humanitárius helyzeten" - állapította meg Ma.
Az orosz külügyminisztérium közleményében a nemzetközi jog "agresszív megsértésének" nevezte a civilek elleni, minden jogi alapot nélkülöző izraeli támadást, és az eset tisztázására szólított fel.
A közel-keleti kvartettet képviselő Tony Blair is megrökönyödését fejezte ki a "tragikus emberi veszteségeket" követelő művelettel kapcsolatban. Blair szerint egy jobb megoldásra van szükség, amely segítségével egyszerre tudják segíteni a Gázai övezet lakóit, közben azonban elkerülik a helyzet nehézségéből fakadó veszélyeket és tragédiákat. William Hague brit külügyminiszter is sajnálkozását fejezte ki az elveszett emberéletek miatt, és felszólította Izraelt, hogy nemzetközi kötelességeit tiszteletben tartva járjon el.
Az USA és az EU vizsgálatot sürget
A washingtoni Fehér Ház a Gázai övezetbe tartó önkéntes segélyflottilla és az izraeli haditengerészet közötti összecsapás körülményeinek megismerésén munkálkodik - közölte hétfőn William Burton fehér házi szóvivő.
Vizsgálatot sürgetett Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár és az Európai Unió is. "Létfontosságú, hogy teljes vizsgálatot folytassanak le annak megállapítására, pontosan hogyan történt a vérontás. Úgy vélem, Izraelnek sürgősen teljes magyarázatot kell adnia" - szögezte le a világszervezet főtitkára az ugandai fővárosban, Kampalában tartott sajtóértekezletén.
Catherine Ashton, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője telefonon beszélt Avigdor Liberman izraeli külügyminiszterrel, és szintén vizsgálatot követelt az incidens ügyében. Hétfő délután Brüsszelben a 27 EU-tagország nagykövetei rendkívüli tanácskozáson vitatják meg a hétfő hajnalban történteket - jelentette be az Európai Bizottság.
Nicolas Sarkozy francia elnök elítélte az aránytalan erőalkalmazást, és vizsgálatot követelt a flottilla elleni támadás ügyében - tudatta közleményben az Elysée-palota. Párizsban a külügyminisztériumba kérették Daniel Shek izraeli nagykövetet, aki az RTL tévéadóban önvédelemre való hivatkozással indokolta a végzetes katonai akciót, aláhúzva, hogy egy békeflottán nincs helye pisztolyoknak és késeknek, "amivel az izraeli katonákat fogadták". "Amennyiben a katonák élete veszélyben forog - mint ahogy ez volt a helyzet - normális és nemzetközileg elfogadott az önvédelemre való jog" - mondta. Izrael háborúban áll - fűzte hozzá, és elutasította, hogy országa felelősséggel tartozna az áldozatokért.
Érdekes volt ez a zsidó védekezés, miszerint a hajóról tüzet nyitottak az Izraeli kommandósokra és ezért nyitott tüzet az Izraeli katonaság ! Mindjárt kiderül hogy miért !
Először az tűnik az ember szemébe hogy az Európai Unió vezető tagállamai elítélték Izrael cselekményét, míg a "Magyar" kormány csak az aggodalmát fejezte ki, ezen majd besz..rtam a röhögéstől ! Mi van csahosok, a gazda bírálata rögtön ostorcsattogást vont volna magaután ? Egyedül a Jobbik ítélte el a támadást és Izraelt, és ennek hangot is adott a Parlamentben. Ki is akkor az a párt, amelyik nem függ a gazda kegyeitől és valóban a magyar érdekeket képviseli a Parlamentben ? A videó ezt jól megmutatja !
Ez az eset nagyon jól mutatja USA alárendeltségét Izraelnek. Nincs mit szépíteni, az ENSZ sem ér egy kalap szart sem ! Az meg pláne fasza, hogy a gyilkosokra bízza az USA az eset kivizsgálását, nyilvánvaló az is hogy Izrael elfogulatlan lesz saját magával !
Izraelt nem érdekli az ENSZ, aminek „nincs erkölcsi tekintélye”
2010. június 3. 13:15
Izrael elutasította csütörtökön az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának nemzetközi vizsgálatot sürgető döntését a Gázai övezetbe tartó, palesztinpárti segélyflottilla elleni izraeli katonai akció ügyében, arra hivatkozva, hogy a testületnek „nincs erkölcsi tekintélye”.
A testület 47 tagjából 32 támogatta a határozatot, hogy küldjenek ki egy nemzetközi missziót a nemzetközi jog megsértésének kivizsgálására. A tanácsnak az izraeli fellépés ügyében tartott keddi rendkívüli ülését a palesztin, a szudáni és a pakisztáni képviselő kezdeményezésére, az Arab Liga és az Iszlám Konferencia Szervezete nevében hívták össze.
(MTI)
Ezek után nem az ENSZ-nek nincs tekintélye, hanem a terrorista zsidó államnak, mindenki számára világossá kell válnia annak a ténynek hogy Izrael köp mindenkire ! Rejtély előttem, vajon miért támogatja még valaki ezt a terrorista országot, hogy képes valaki még szövetségesének tekinteni ezt a terrorista államot, miért is nem szigeteli el az EU ?
Izrael körül kezd elfogyni a levegő !
Izraelnek a régióban az utolsó komoly kapcsolata volt Törökország, a brutális és amatőr hadművelettel azonban a zsidó állam újabb lépést tett az elszigetelődés felé. A földközi-tengeri incidens utóhatásairól Dobrovits Mihály történésszel, az MTA-ELTE Közép-ázsiai Kutatócsoport szakértőjével beszélgettünk.
Fogas Krisztina
2010. június 3. 12:37
Nagyon fontos, hogy a török közvélemény döntő többsége megdöbbenve áll a történtek előtt és meglehetősen keményen áll szemben Izraellel. Egy viszonylag szűk réteg teszi csak fel azt a kérdést, hogy mit is kerestünk mi Gázában. Arról pedig senki sem beszél, hogy ez egy régóta szerveződő akció volt. Ankarában „Horgonyt fel, Isten nevében! Gáza a láthatáron.” feliratú plakátok hirdették a hajó elindulását és jelentkezőket toboroztak, „történjék, aminek történnie kell” alapon. Kifejezetten demonstratív lépésről volt szó tehát. E lépések nem történhettek a kormányzat tudta nélkül, s nagy valószínűséggel a török belpolitika eseményeihez, elsősorban az iszlamista kormány és az Izraellel korábban jó kapcsolatot ápoló hadsereg közötti küzdelemhez lehet köze.
Maga az akció egyébként azzal is igyekezett érzelmi legitimitást szerezni, hogy Rachel Corrie, az 2003-ban Gázában elhunyt amerikai békeaktivista emlékét volt hivatott ápolni. Őt az izraeli hadsereg egyik buldózere tiporta halálra, amikor élő pajzsként igyekezett útját állni egy palesztin lakóház lerombolásának.
A térség hatalmi egyensúlya az iraki háború, a Hamasz előretörése és Irán megerősödése óta rendkívül instabil. Milyen szerepet tölt be Törökország a régióban?
Törökországnak már régi vágya, hogy ismerjék el regionális középhatalomnak, igaz, ehhez nincs meg minden adottsága, éppen ezért nagyon szívesen talál ki magának feladatokat, még ha arra nem is kérték fel. Ilyen a közelmúltban az Iránnal kötött urándúsítási megállapodás, vagy amikor a Balkánon lép fel kezdeményezőként, illetve a Kaukázusban kíván meghatározó szerepet betölteni. Hozzá kell tenni, hogy Törökország mindezek ellenére egy jelenleg igencsak instabil régióban stabil hatalomnak számít, akivel nem biztos, hogy érdemes újat húzni.
Úgy vélem, hogy a jelenlegi izraeli kormány nem érzékelt egy nagyon fontos hangulati változást Törökországban. Körülbelül a kétezres évek elejéig, ha alapvetően nem is rajongott mindenki világosan és egyértelműen Izraelért, de az arab Közel-Kelet nem volt népszerű Törökországban, Ankara nagyon nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy megkülönböztesse magát ettől a régiótól. Az utóbbi időben változott a helyzet, úgy nézett ki, hogy a régi sebek begyógyulnak, a vallási, kulturális közösség szálait újrafonják és ezzel együtt másképp kezdett el alakulni az ország Közel-Kelettel és Izraellel való viszonya. Ennek voltak olyan dimenziói is, hogy a hadsereg és az amerikai kapcsolat erőltette az Izraelhez való szorosabb kötődést. Ezt a hangulati változást nem érzékelte az izraeli kormány.
Amit végképp figyelmen kívül hagyott, az pedig, hogy 2008 óta egyértelműen átalakult az ország Izraelhez való viszonya. Izrael 2008-as Gáza elleni ostroma alatt már olyan Izrael ellenessé vált a török hangulat, hogy sportmérkőzéseket kellett lemondani, illetve csak nagyon erős rendőri biztosítás mellett lehetett valahogyan megrendezni. Ezeket a változásokat rosszul mérte fel a jelenlegi izraeli kormány. A mostani akció ráadásul nemcsak brutálisan, de rendkívül amatőr módon zajlott le.
Felültek a török provokációnak?
Igen, de mostmár nagyon nehéz lesz ebből kimászni, éppen azért, mert az akciónak halottjai vannak. Egyébként a nemzetközi jog két esetben engedélyez hasonló akciókat: Amennyiben egy legitim módon hadviselő állam veszi blokád alá egy másik, ellene szintén legitim módon hadat viselő állam kikötőit, jogában áll ezt a blokádot fegyveres erővel is fenntartani, akár a nemzetközi vizeken is. Más esetben, bármely szuverén állam haditengerészeti erőnek jogában áll akár a nemzetközi vizeken is feltartóztatni és átvizsgálni minden olyan hajót, amelyekről feltételezhető, hogy természetjog ellenes cselekedethez (pl. terrorizmus, fegyver- netán kábítószer csempészet, stb…) van közük. Kérdéses persze eleve az is, hogy a Hamasz által irányított Gázában államok közötti háború zajlik e. S, ha igen, mennyiben érinti ez Törökországot. Az is kérdés hogy ez a hajókaraván részese volt e bármely természetjog ellenes cselekedetnek. A jelenleg az ENSZ által is vizsgálat alá vont kérdés pedig az, hogy mi történt tulajdonképpen, s ki alkalmazott erőszakot először. Egyébként az akció minden résztvevője tisztában volt azzal, hogy a hajókaravánt Izrael fel fogja tartóztatni. Mindössze az események kimenete rázta meg a világot.
Mindezekkel együtt is, értelmetlen akció volt, ráadásul az izraeli hadsereg azt sem várta meg, hogy a rakománnyal a nemzetközi vizekről izraeli felségterületre érjen a szállítmány. Az izraeliek által a hajón talált „fegyverek” zsebkések, vasrudak voltak, tehát ezek minősítése is kérdéses lehet. Ennél is fontosabb, hogy Izrael súlyos diplomáciai vereséget szenvedett el Törökországtól, hiszen kénytelen volt a letartóztatott békeaktivistákat egy napon belül hazaengedni, ráadásul szembe kell néznie a következő szállítmánnyal is, amelyről rebesgetik (bár e szállongó híreket még senki meg nem erősítette), hogy netán a török haditengerészet egységei is elkísérik majd.
A történetnek van egy érdekes mellékszála is: a nemzetközi hajókaraván, melyben a törökön kívül pl. görög hajó is haladt, ciprusi felségvizeken gyülekezett, mely állam hajóit és repülőgépeit Törökország (éppen az észak-ciprusi helyzetre hivatkozva) nem engedi be a maga tengeri- és légikikötőibe.
Ezek szerint Törökország többek között azért törekszik közel-keleti befolyásának növelésére, mert az uniós tagság egyre távolabbi célnak tűnik?
Két szálon futnak a cselekmények, az EU-csatlakozás önmagától is kezdett megtorpanni, másrészt pedig a török kormány határozottan próbált egy kifejezetten Közel-Kelet felé forduló attitűdöt mutatni. Párhuzamosan futó, egymásra ható folyamatokról van szó, és egyelőre még nem világos, hogy ennek mi lesz a vége.
Törökország európai uniós közeledése sohasem volt olyan gyors, tisztában voltak vele, hogy ez a folyamat hosszadalmas lesz. A jelenlegi, második Erdogan-kormány esetén azonban már azt is látni kell, hogy igazán komoly közeledésről nincs is szó. Az EU meghatározó politikusai, Sarkozy és Merkel továbbra is azt mondják, hogy nem kérnek Törökországból. A második Erdogan kormány már feladta az „iszlám-demokrata” színezetet és egyre inkább egy nyíltan iszlamista kormányként kezdenek viselkedni.
Hogyan befolyásolhatja a hétfői incidens az izraeli-palesztin békefolyamatot?
Nagyon sajnálatosak az áldozatok, de abban, hogy Izrael és a Hamasz nem hajlandó tárgyalni egymással, nem sok változást hoznak a most látott események. Azt nyilvánvalóan figyelembe kell venni, hogy Izrael, aki nyilvánvalóan azzal nyerte el a világ szimpátiáját 1948-ban, hogy Dávidként viselkedett a Góliátokkal szemben, nem fogja saját népszerűségét növelni, ha a Gáza városában történt legapróbb incidensre is ugrik és azt is szabályozni akarja, hogy európai parlamenti, vagy más képviselők hogyan és milyen útvonalon tehetik be a lábukat Gázába.
Izrael körül kezd elfogyni a levegő. 2000-ben még azt mondhattuk, hogy soha olyan közel nem álltak a béke-megállapodáshoz, 10 évvel később már nemcsak a Közel-Keleten, hanem az euro-atlanti térségben is kezd elfogyni Izrael körül a levegő. Kérdés, hogy a tel-avivi kormányzat meddig engedheti ezt meg magának. Egyelőre az sem világos, hogy a régióban, ahol az utolsó komoly kapcsolata Törökország volt, hogyan tudja majd ismét pozicionálni magát.
Ez a cikk azfn.hu-ról származik !
A zsidó terror ellen tüntetett a Jobbik Budapesten !
A Gázai övezetbe tartó nemzetközi segélyhajók ellen hétfőn végrehajtott izraeli terrortámadás után Magyarországon is sor került egy komolyabb tüntetésre. A Jobbik hívására nagygyűlés volt csütörtökön este a Török Köztársaság budapesti nagykövetsége előtt. A mindvégig szemerkélő eső ellenére mintegy háromszáz ember, köztük hazánkban élő palesztinok, törökök, irániak és más nemzetek fiai, leányai vettek részt a Jobbik országgyűlési képviselője, Hegedűs Lorántné által összehívott eseményen.
Az Andrássy út úgynevezett szervízútján fölsorakozott emberek Árpád-sávos, piros-fehér-zöld magyar, palesztin, török és iráni zászlókat emeltek a magasba. A tengeri terrortámadás halálos áldozatai számának megfelelően kilenc személy égő gyertyát tartott a kezében. Az egybegyűltek elénekelték a török, magyar és a palesztin himnuszt. A rendőri biztosítás az elmúlt évek szokásával ellentétben ezúttal nem volt túlméretezett és fenyegető.
Hering József újságíró beszédében röviden fölvázolta a hétfőn hajnalban történt tragédiát, annak izraeli fogadtatását, majd megemlítette, hogy a magyarországi politikai életben a Jobbikon kívül eddig egyetlen politikai párt sem volt hajlandó elítélni a Földközi-tenger nemzetközi vizein végbement izraeli mészárlást. Az újságíró üdvözölte az Iráni Iszlám Köztársaság nagyméretű zászlajával megjelent résztvevőket.
Gyöngyösi Márton, a Jobbik országgyűlési képviselője, a Külügyi Bizottság alelnöke beszédében mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy Izrael a nemzetközi vizeken, török zászló alatt hajózó humanitárius segélyt szállító személyek megtámadásával megsértette a nemzetközi jogot, s állami terrort hajtott végre. Ezután szólt a másfél évvel ezelőtti Öntött ólom fedőnevű izraeli hadműveletről, amelynek folyamán a zsidó állam a polgári lakosságot bombázta, gyermekek életét oltotta ki. „Miért félnek Magyarországon Izrael elítéléstől?, tette föl a kérdést a Jobbik politikusa, s emlékeztetett arra, hogy a Jobbik volt az egyetlen párt, amely a Gázai övezet elleni legutóbbi katonai hadjárat, és mostani tengeri terrortámadás után is elítélte Izraelt.
Gyöngyösi Márton a trianoni diktátum évfordulójának közelségére is emlékeztetve kijelentette, hogy az első világháborúban a törökökkel egy szövetségben harcoltunk, s a fegyverek elhallgatásakor mindkét országnak Törökországnak és Magyarországnak egyaránt komoly létszámú, mozgósítható hadserege maradt, ám az áruló Károlyi Mihály, akinek szobra szégyenszemre még mindig ott áll az Országház mellett, nem kívánt szembeszállni a hazánkat földaraboló hadseregekkel. Károlyival ellentétben Atatürk Kemal a megmaradt török hadsereggel kikergette az országán osztozkodni akarókat Törökországból, mondta Gyöngyösi Márton.
A Jobbik politikusa ezután Recep Tayyip Erdogán, jelenlegi török miniszterelnököt olyan kiváló politikusnak nevezte, aki hazája javán munkálkodva Törökországot a közel-keleti térség egyik nagyhatalmává kívánja tenni. Gyöngyösi végül emlékeztetett arra, hogy a Jobbik meghirdette a keleti országok, így a Törökország felé nyitás politikáját. „A török testvérnép, összetartozunk, rokonok vagyunk”, fejezte be fölszólalását Gyöngyösi Márton.
Ifj. Hegedűs Loránt református lelkész beszédének elején emlékeztetett arra, hogy miközben Budapesten szolidaritási gyűlés zajlik a török nagykövetség előtt, újabb segélyhajó indult útnak a Gázai övezet felé, de valószínűleg ennek is az lesz a sorsa, mint ami a Kék Márvány nevű török hajóé lett.
Ifj. Hegedűs ezután szólt a cionistákat elítélni nem hajlandó keresztény paptársairól, akik nem mernek, vagy nem akarnak föllépni az izraeli embertelenséggel szemben. „Azt hirdetik ezek a papok, hogy aki nem sálomozik elég sűrűn, az nem lehet Krisztus igaz követője”, mondta a református lelkész, majd Babits Mihályt idézve emlékeztette őket: „Mert vétkesek közt cinkos, aki néma”. A Hazatérés Református Temploma azonban vállalja a palesztinokkal és a törökökkel való szolidaritást, hangsúlyozta a szónok.
Ifj. Hegedűs Loránt ezután a halálos áldozatok lelki üdvéért, a sebesültekért és hozzátartozóikért mondott imájában arra kérte a Teremtőt, mutassa meg a talmudista gőgben tobzódóknak, hogy nem vihetik végbe ördögi tervüket. „A Gázai övezet a világtörténelem legnagyobb gettója. Kérünk Téged, segítsd meg a palesztin népet. Segítsd meg a magyar népet, hogy el tudjuk távolítani ezt a cionista hatalmat!”, fejezte be imáját a református lelkész.
Dr. Salha Fallah, a Palesztin Kulturális Egyesület elnöke, a nagygyűlés levezetője a cionista mészárlás áldozatainak emlékére arab nyelven fölszólította a jelen levő muszlimokat a Korán első szúrája, a Fátihá ima közös elmondására. Végül a nagygyűlés résztvevői égő gyertyákat és mécseseket helyeztek a nagykövetség kerítése mellé.
Vajna Gábor - Kuruc.info
A zsidó állam a törvények fölött áll – hosszú az izraeli jogsértések sora
A Gázai övezetbe tartó segélyszállító hajók elleni terrortámadás során Izrael számos nemzetközi jogszabály ellen vétett súlyosan. Természetesen már eleve törvénytelen a Gázai övezet blokádja is, hiszen a zsidó állam ellenőrzi a parányi terület légterét, tengerpartját és szárazföldi határait is, így tehát mindenképpen megszálló hatalomnak tekinthető.
Márpedig a genfi konvenció világosan fogalmaz: minden megszálló hatalomnak kötelessége gondoskodni az uralma alatt élő polgári lakosság ellátásáról. Ennek ellenére Tel-Aviv a Hamász 2006. januári választási győzelme óta részleges, 2007 júniusa óta pedig szinte teljes blokád alatt tartja az övezetet, és a gyógyszereket, élelmiszereket és más közszükségleti cikkeket sem engedi be a területre.
Izrael megszegi a demokrácia legalapvetőbb íratlan szabályait is, hiszen a zsidók azért akarják kiéheztetni és teljes nyomorba dönteni a Gázai övezetben élő 1,5 millió palesztint, mert azok demokratikus választásokon a Hamászt juttatták hatalomra. Felhívnám továbbá a figyelmet arra, hogy a genfi konvenció 33. számú cikkelye tiltja a „kollektív bűnösség” elvének alkalmazását. Mert még ha igaz lenne is, hogy a Hamász „terrorista szervezet”, amely rakétákat lövöldöz ártatlan izraeli polgárokra (általában megtorlásképpen indítják pontatlan és jelentéktelen károkat okozó rakétáikat a hazájukat elfoglaló megszállók bázisai felé), a zsidó államnak akkor sem lenne joga másfél millió palesztint éheztetni és megfosztani a legalapvetőbb életfeltételektől azért, mert egyes fegyveres csoportok rakétákat lőnek a palesztinok földjét elrabló izraeliek irányába. (Izrael pedig nem kezdetleges rakétákkal, hanem a legmodernebb haditechnika felhasználásával gyilkolja a Gázai övezetben élő palesztinokat, akiknek jó része vagy maga menekült el oda korábban az izraeliek terrorja elől, vagy pedig az elüldözöttek leszármazottai.)
A Biztonsági Tanács május 31-i ülésén egyébként elítélte Izrael akcióját a segélyszállító hajók ellen, és a támadás részleteinek alapos kivizsgálására hívott fel. (Más kérdés persze, és vérlázító, hogy maga a bűnös, vagyis Izrael vizsgálhatná ki a saját maga által elkövetett bűncselekményt.) A határozat szerint a vérontás elkerülhető lett volna, ha a zsidó állam feloldotta volna az „elfogadhatatlan és kontraproduktív” blokádot. Tehát az ENSZ Biztonsági Tanácsának az állásfoglalásából is világosan kitűnik, hogy a Gázai övezet blokádja ellentétes a nemzetközi joggal.
A genfi konvenció 55. cikkelye alapján Izrael nem akadályozhatja meg a megszállása alatt álló lakosság részére küldött humanitárius segélyszállítmányok biztonságos célba érkezését. Ezen kívül a nemzetközi jog tiltja, hogy bármely ország katonai erői megtámadjanak egy velük nem hadban álló állam zászlaja alatt közlekedő utasszállító vagy kereskedelmi hajót a nemzetközi vizeken. Kivételnek számít az az eset, amikor a hajó egy embargó alatt álló országba szállít árucikkeket. Csakhogy a Gázai övezet elleni blokádot Izrael egyoldalúan hirdette meg, és az ENSZ sem hagyta soha jóvá. Sőt, mint láttuk, az ENSZ éppenséggel az embargó feloldását követeli. Egyébként pedig tengeri blokádot nem lehet egy ország vagy terület köré vonni nemzetközi vizeken.
Ami pedig a „kalózkodás” vádját illeti, az ENSZ tengeri hajózásra vonatkozó konvenciója a következőképp fogalmaz: „törvénytelen, erőszakos akció, foglyul ejtés, egyetlen állam fennhatósága alá sem eső nemzetközi vizeken”. A „klasszikus kalózok” persze a saját szakállukra, nem pedig valamely állam megbízásából cselekszenek, mindamellett a vérengzés, a hajó utasainak foglyul ejtése, a hajók izraeli kikötőkbe vontatása, mind-mind a kalózkodás látszatát keltik.
Mivel a Mavi Marmara nevű hajó, melyet az izraeli haderő támadása ért, török zászló alatt futott, ezért a török jogszabályokat kell alkalmazni a hajón történt bármely incidens esetén. Törökország hivatalosan vádat emelhet a törvénytelen, gyalázatos agresszió elkövetői ellen. A nemzetközi jogszabályok szerint pedig Izraelnek együtt kell működnie az eljárás folyamán, és ha egyértelmű bizonyítékok merülnek fel a hadsereg bizonyos tisztjeinek, illetve közkatonáinak bűnössége tekintetében, akkor a zsidó államnak ki kellene adnia őket Törökország számára.
Azonban vajmi kevés esély van arra, hogy Izrael valaha is elismerje bűnösségét a segélyszállító hajók megtámadásának ügyében. Mint ahogy arra sincsen semmi remény, hogy a magát a törvények fölé helyező zsidó állam tartsa magát a nemzetközi jog előírásaihoz.
Perge Ottó – Kuruc.info
Fejlövésekkel végezte ki a békeaktivistákat az "önvédelemből" cselekvő Izrael
Az izraeli kommandósok által megölt aktivisták boncolási eredménye cáfolja a hivatalos izraeli álláspontot, miszerint a katonák csupán önvédelemből gyilkoltak. Az áldozatok közül legalább ötöt fejbe lőttek.
Nyilvánosságra hozták a boncolási eredményét azoknak az áldozatoknak, akiket nemrég az izraeli katonák öltek meg a Gázába tartó hajó fedélzetén. A boncolási jelentések szerint mindegyik áldozat több lövést is kapott, ötöt közülük fejbe lőttek a katonák.
A 60 éves Ibrahim Bilgen például négy lövést kapott, a mellkasában, a csípőjében és a hátában is találtak lövedékeket. Egy 19 éves fiatalembert, aki egyébként amerikai állampolgár is, ötször ért találat. Két lőtt sebet találtak a lábában, egyet a hátában, de meglőtték hátulról a fejét, s az egyik katona körülbelül 45 centiméterről az arcába is lőtt.
A gyilkosságok módjával és intenzitásával kapcsolatos új információ cáfolja azt az izraeli állítást, miszerint katonái csupán önvédelemből lőttek. A hivatalos izraeli álláspont ugyanakkor nem változott: a boncolási eredmények ismeretében is ragaszkodnak ahhoz, hogy a kommandósok önvédelemből cselekedtek (mint ahogy Gázában is önvédelemből mészárolták le asszonyok és gyerekek százait).
(CNN - Guardian - MNO nyomán)
Nekem a zsidó többet nem ember ! Rohadékok ! Köpök a zsidókra és a gyermekeimet is erre fogom tanítani ti rohadékok ! Holokauszt ? Érdekel ezek után valakit ?
A tévében elkezdődött a zsidómosdatás !
Vajon miért nem feszegeti a blokád kérdését az úgynevezett biztonsági szakértő ? Miért nem feszegeti a blokád humanitáriusi katasztrófáját ? Miért nem válaszolja meg azt, hogy Izrael miért épít a megszállt területen és miért rombolja le a Palesztiniai arab otthonokat ? Miért zsugorodik egyre jobban a palesztinoknak szánt terület ? Miért nem feszegeti Izrael háborús bűneit, miért nem feszegeti a zsidók népirtási gyakorlatát ? Megválaszolom,ezerrel mosdatja ezt a terrorista államot ! Minden más ennek a szerepkörnek van alárendelve ! A Hír tévé pedig segédkezet nyújt ennek a zsidómosdatónak! Tehát a végső következtetés pedig a következő:-Bárhogy is próbálja zsidólakáj média takargatni Izrael bűneit, terrorista mivoltját, attól még akkor is terrorista állam marad ! Izrael ! Számomra a te szavad egy marék szart sem ér, hiszen hazudsz, és ennek bizonyitékait bárki össze tudja szedni, hiteltelen, és remélem hogy minél hamarabb a kedves barátoddal kettesben maradsz, meg is érdemlitek egymást ! Remélem hogy minél hamarabb felszámolja a kapcsolatokat veled az UNIÓ, vagy legalábbis korlátozza, hiszen nyilvánvaló az mindenki számára hogy az egész világra ráakarod erőltetni az akaratodat. Remélem hogy a szép Magyarországról minél előbb kivándorolnak hozzád azok az egyének, akik Izraelt előbbre tették azzal a hazával szemben, akiket ez az ország nevelt fel. És remélem hogy a Magyar nép minél előbb felébred és felismeri az igazi arcotokat, itt nem a seggeteket nyaló politikusokról beszélek, hanem a haza gerincét adó igazi MAGYAR emberekről beszélek ! Megállapítható az is, hogy hazudott a zsidó állam azzal kapcsolatban, hogy lőttek a segélyszállító hajó fedélzetéről, ennek eredménye volt a zsidó fegyverhasználat. A zsidók már a tengerről lőttek a hajóra ! Késsel és ütőeszközökkel pedig csak védekeztek a fedélzeten lévő békeaktivisták, az erő felhasználása Izraeli mészárosoknak nem volt arányban az ellenük fellépő békeaktivistákkal szemben ! Tehát kijelenthetjük, Izrael üzenni akart a világ humanitárius szervezeteinek ezzel a brutális támadással ! Én is üzenek neked zsidó állam ! Nyald ki a fenekem te terrorista !
